Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hidegháború idején, 1966 januárjában egy apró andalúziai halászfalu neve váratlanul bekerült a világsajtóba. A spanyolországi Palomares fölött két amerikai katonai repülőgép ütközött össze a levegőben, a gépek pedig négy hidrogénbombát szórtak szét a vidéken.
A helyiek először azt hitték, meteorit csapódott be, míg mások egyből elkezdtek rettegni egy nyílt katonai konfliktus kitörésétől. A hidegháború egyik legbizarrabb és legveszélyesebb incidense hetekre megbénította a környéket.
Bombák az égből
1966. január 17-én egy amerikai B–52-es bombázó éppen légi üzemanyag-utántöltést hajtott végre Dél-Spanyolország felett, de a művelet közben balesetezett a feltöltését végző KC–135-ös tankergéppel.
A levegőben történt ütközés nagy robajjal járt, a roncsok pedig lángolva zuhantak alá a dél-spanyol település, Palomares környékén.
A bombázó négy hidrogénbombát szállított a fedélzetén, amelyek közül három a szárazföldre, egy pedig a Földközi-tengerbe esett, szerencsére anélkül, hogy működésbe léptek volna. A falubeliek döbbenten figyelték az égből hulló fémdarabokat és az óriási robbanásokat. Egy helyi lakos később úgy emlékezett vissza:
azt hittük, eljött a világ vége.
A falu egyik mezőgazdasággal foglalkozó lakója, Perdó Alarcón testközelből élhette át az egyik bomba becsapódását. Egy BBC-nek adott későbbi interjúban felidézte, hogy éppen unokájával tarottak hazafelé, amikor a paradicsomültetvényei közé csapódott be a repülőgépről leesett bomba.
A pánikot fokozta, hogy a Franco-diktatúra idején az emberek szinte semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptak, így a helyiek még napokon át nem voltak tisztában azzal, hogy mi is történt a falujuk környékén pontosan. Ennek köszönhetően kezdett el terjedni az a hír, miszerint kitört a harmadik világháború.
A becsapódáskor két bomba esetében a hagyományos robbanószerkezet működésbe lépett, és radioaktív plutónium került a környezetbe.
Bár nukleáris láncreakció nem indult el, a szennyezés súlyos volt.
A vidéket hamarosan amerikai kutatók és keresőcsapatok lepték el, akik titokban próbálták felmérni a károkat. Később több tonnányi szennyezett földet szállítottak az Egyesült Államokba.
Visszaemlékezések szerint az esemény kapcsán gyakran hallották a helyiek, hogy az amerikai katonák és kutatók a „broken arrow”, vagyis „tötött nyíl” kifejezést emlegetik, ám azt csak később értették meg, hogy az amerikai katonai nyelvezetben ez a szókapcsolat egy kódnév, ami valamilyen nukleáris fegyverrel történt váratlan dolog kifejezésére utal.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
A tenger mélyén eltűnt bomba
A legnagyobb rémületet az esettel kapcsolatban a negyedik bomba okozta, amely nyomtalanul eltűnt a tengerben. Az amerikai haditengerészet hatalmas kutatóakciót indított: hajók, tengeralattjárók és búvárok százai pásztázták a Földközi-tenger mélyét.
A keresés 80 napig tartott, és az egész világ lélegzet-visszafojtva figyelte a fejleményeket, hogy vajon az amerikai haderő megtalálja-e azt az elveszett bombát, amely a hirosimai katasztrófánál használt fegyvernél is erősebb erejű robbanást lett volna képes okozni.
A bombát végül 900 méteres mélységben egy Alvin nevű kutatóeszköz találta meg. A robbanófejet óvatosan emelték a felszínre, mivel tartottak attól, hogy a szerkezet megsérülhet a művelet során.
Palomares lakói számára a nukleáris szennyezés jelenléte nem múlt el: a környéken még évtizedekkel később is mértek radioaktív sugárzást.
Az eset utáni nemzetközi botrány akkora volt, hogy a spanyol idegenforgalmi miniszter és az amerikai nagykövet látványosan együtt fürdött meg a tengerben, azt bizonygatva: minden teljesen biztonságos.
Az 1966-os palomaresi incidenst fotói bejárták a világsajtót, az esemény pedig a mai napig emlékeztet minket arra, hogy néha egy hajszál választja el az emberiséget egy felfoghatatlan súlyosságú atomkatasztrófától.
Kapcsolódó: Egy ember mindkét Japánt ért atombomba-támadást túlélte.
