Generációk nőttek fel Tell Vilmos, a bátor svájci számszeríjász történetén, aki a fia fejére helyezett almát lőtte le, hogy megmentse az életüket a zsarnok elnyomóktól. Bár a történet a szabadság egyetemes szimbólumává vált, a modern kutatások és a középkori krónikák szerint a drámai almás jelenet, a tegezbe rejtett második nyílvessző és a király elleni bosszú valójában évszázadokkal korábban, a ködös északon, a harcias vikingek földjén született meg.
De hogyan lett egy dán király ellen lázadó viking harcosból svájci nemzeti hős, és milyen bizarr körülmények között teljesedett be az eredeti bosszú?
A szabadsághős, akit a krónikák elfelejtettek
Bár Tell Vilmos alakja ma Svájc identitásának sarokköve, a korabeli, XIV. századi adóösszeírások, bírósági akták és krónikák mélyen hallgatnak a létezéséről. A történészek szerint az almafejes íjász motívuma valójában egy vándormítosz, amely évszázadokkal korábban már szinte szóról szóra létezett a skandináv folklórban. A Tell Vilmos-sztori legpontosabb, legkorábbi párhuzama ugyanis a 12-13. századi dán író, Saxo Grammaticus feljegyzéseiben bukkan fel, és
a vikingek világába vezet vissza bennünket.
Toki, a kérkedő viking íjász
A dán történet szerint Kékfogú Harald király nagyszabású és rendkívül költséges építési projektjei komoly feszültséget teremtettek az uralkodó és az előkelői között. Ebben a puskaporos hangulatban Harald meghallotta, hogy egyik előkelője, egy Toki nevű férfi azzal henceg, miszerint íjjal képes bármilyen halálos lövést leadni. A gőgös király azonnal próbára akarta tenni a férfi hűségét, ezért kegyetlen parancsot adott: Tokinak egy almát kellett le lőnie a saját fia fejéről.
A viking harcos feszült pillanatok közepette, de végül hibátlanul teljesítette a feladatot.
Amikor azonban a király észrevette, hogy Toki több nyílvesszőt is kivett a tegezéből, számonkérte őt. A büszke viking válasza kísértetiesen megegyezik azzal, amit évszázadokkal később Tell Vilmos szájába adtak: közölte, hogy ha elvétette volna az almát (és ezzel megöli a fiát), a következő nyíllal a királyt biztosan nem vétette volna el.
A viking bosszú nem maradt el
Saxo Grammaticus krónikája szerint a történet itt még nem ért véget, és Toki bosszúja sokkal prózaibb – és egyben abszurdabb – módon teljesedett be, mint svájci utódjáé. Kékfogú Haraldot később saját lázadó fia, Villásszakállú Svend kiűzte a királyságából.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Harald kétségbeesetten próbált újból lábat vetni Dániában, ám a sorsa végül egy csata nyugalmasabb pillanatában pecsételődött meg, amikor elindult befelé az erdőbe, hogy a szükségét elvégezze. Az őt végig szemmel tartó Toki – íjjal a kezében – résen volt, és a fák közül leadott halálos lövéssel végleg leszámolt a zsarnok királlyal.
Hogy hogyan került egy skandináv sárkányhajós története az Alpok vonulatai közé? A középkorban a történetek a zarándokok és kereskedők révén hihetetlen sebességgel terjedtek. A svájciaknak égető szükségük volt egy olyan nemzeti eredetmítoszra, amely legitimálta a Habsburg-elnyomás elleni lázadásukat. A dörzsölt krónikások így fogták a jól ismert, izgalmas viking sagát, kicserélték a neveket, a helyszínt átrakták az Alpokba, és máris kész volt a tökéletes svájci hős.
Kapcsolódó: érdekelnek még izgalmas történetek a vikingekről? Akkor ne hagyd ki érdekes cikkünket a témában.
