Az utóbbi időben ellepték a közösségi oldalakat azok a videók, amelyekben két teljesen hétköznapi alapanyagot együtt megkóstolva hirtelen egy harmadik, jól ismert étel íze bukkan fel. De mi történik ilyenkor valójában? Tényleg új íz születik, vagy csak az agyunk játszik velünk?
Nézd meg a cikkbe beágyazott videót, mi is végigkóstoltuk a legnépszerűbb párosításokat, hogy kiderüljön, mi az igazság.
Az íz nem csak a szánkban dől el
Amit a hétköznapokban íznek nevezünk, az valójában több érzékszerv közös munkája. A nyelvünk csupán az alapízeket érzékeli – az édeset, a savanyút, a sósat, a keserűt és az umamit –, az összetett ízélményért azonban nagyrészt a szaglás felel.
Rágás közben az ételből felszabaduló illatanyagok a szájüregen keresztül jutnak fel az orrba. Ezt a folyamatot nevezik retronazális szaglásnak, és ekkor rakja össze az agy a teljes ízképet. Vagyis nemcsak azt érezzük, amit a nyelvünkön lévő ízlelőbimbók felfognak.
Bizonyos ételek aromavilága meglepően hasonló. Az uborka és a dinnyefélék például rokon növények, ezért sok közös illatanyagot tartalmaznak. Az uborka önmagában alig édes, de amint cukrot adunk hozzá, az ismerős aromák sokaknak máris a görögdinnyét juttatják eszébe.
Hasonló történik az alma és a narancs esetében is. Az egyik tiszta édességet adja, a másik savas, citrusos jegyeket hozza, együtt pedig sokaknál az ananász élményét idézik fel.
Hogy ez nálunk hogyan működött a gyakorlatban? Nézd meg videónkat!
Fontos hangsúlyozni, hogy ilyenkor nem keletkezik új, valódi íz, és az sem garantált, hogy mindenki ugyanazt az élményt éli meg. Ez egy érzékelési illúzió, amely az agy mintafelismerő képességén alapul. Az agy egyszerűen szereti a jól ismert ízeket. Amennyiben egy falat kicsit is emlékeztet valamire, automatikusan összekapcsolja az emlékekkel, még akkor is, ha az alapanyagok egészen mások.
Olvasd el a következő cikkünket is, amiben egy ízleléssel kapcsolatos orvostudományi fejlesztésről adtunk hírt.
