A növény gyökeréből készült port már szinte mindenhol megvehetjük, de hogy mit is tegyünk vele, és mire jó, azt kevesek tudják.
Az Andok lankáin vadon termő zöldfélét a perui orvoslás évezredek óta használja. A változatos színekben pompázó gumók aminosavakban, vitaminokban és ásványi anyagokban egyaránt gazdagok, élénkítő és erősítő hatásuk miatt szeretik leginkább.
Dél-Amerika hegyei számtalan olyan, európai szemmel különleges növényt adnak a világnak, melyek gyógyírként szolgálhatnak különféle megbetegedésekre. Az egykor virágzó indián kultúra népi gyógyászatának fontos eleme volt a macagyökér, a Lepidium meyenii.
Stresszcsökkentő gumó a föld alatt
Távolról leginkább a fokhagymára hasonlít, mind színe, mind formája hasonló ahhoz, ahogy a gerezdek összekapcsolódnak, a maca azonban egy egységes felszínű kis gumó, melyet leginkább szárítva és porrá őrölve fogyasztanak. Eredetileg a perui indiánok csodaszere volt. A káposztafélék családjába tartozó, perui zsázsának is nevezett gumós termés Bolívia és Peru területén őshonos.
A növény az elmúlt évek során világhírnévre tett szert mint hatásos szuperélelmiszer, nem véletlenül.
Történelmi források szerint a maca gyökerének főtt verzióját már az ókorban előszeretettel használták az inka harcosok, csatába indulás előtt ezzel turbózták fel erőnlétüket. Állítólag nemcsak a fizikai erőre, de a férfiasságra is hatással volt, és megesett, hogy egy-egy csatát követően, mire visszatért a győztes had, az asszonyoknak el kellett bújniuk, olyannyira magas maradt a törzs férfiúinak libidója, hogy testi épségüket féltették. A macát azonban manapság nem potencianövelő tulajdonságai miatt fogyasztják világszerte, hanem egyéb egészségügyi előnyei okán – az alábbiak, ellentétben a libidónövelő funkcióval, tudományosan is bizonyítottak.
A maca kiemelkedő szerepet játszott az inkák kereskedelmében és a mindennapjaikban. Olyannyira nagy értéket képviselt a gyarmatosítás előtti dél-amerikai történelem során, hogy egyes korszakokban a használatát is korlátozták, az aktuálisan a politikai hatalmon lévő család rendelkezhetett a törzsek macakészletével. Aki nem volt a család tagja, legfeljebb érdemeinek köszönhetően fogyaszthatott néha belőle. A maca ugyanis fizetőeszközként is szolgált a cserekereskedelemben, ára az aranyénál is többet ért. Gabonát, húsokat, egyéb növényeket vásároltak macáért.
Csodagumó
A Lepidium meyenii lágy szárú, kétnyári növény, mely kifejezetten jól érzi magát a magaslati levegőben. A dél-amerikai hegységek ég felé törő szikláin találkozhatunk vele, 3500–4500 méterrel a tengerszint felett. Bírja a hőséget és a fagyot, a szél és a köves talaj sem gátolja növekedését. Vastag, lágy szára gumószerű gyökerekben ér véget a felszín alatt, erőteljes megjelenése alapján nem is gondolnánk, hogy a zsázsafélék nemzetségének tagja. A-, B1-, B2-, B3-, C- és D-vitaminban, antioxidánsokban és ásványi anyagokban is gazdag, kálium, cink, réz, vas, nátrium és kalciumtartalma is jelentős.
Magas tápértékének köszönhetően a szegényebb, alultáplált gyermekekkel teli, alacsonyabban fekvő andoki területeken, ahol nem teremtek olyan változatos és bőséges élelmiszerek, igazi kincs volt akár a mindennapi táplálkozást, akár a bevitt energiamennyiség növelését tekintve, ugyanis a maca immunizáló hatással is bír, helyreállítja a legyengült immunrendszert.
A gyökérgumó, hasonlóan a rizshez, a búzához vagy a kukoricához, magas tápértékű, színe a feketétől a vörösön és a lilán át egészen a fehérebb árnyalatokig igazán változatos megjelenést kölcsönöz neki, de levele is fogyasztható, a helyiek salátaként eszik. Perui ginszengként is ismert. A gyökereket a tisztítást követően sós vízben főzik puhára, szárított változatát porrá őrölve pudingot készítenek belőle, mely mazamorra néven terjedt el a térséget meghódító spanyolok körében.
Erősíti az immunrendszert és elmulasztja a fáradtságot
A növény az elmúlt évek során világhírnévre tett szert mint hatásos szuperélelmiszer, nem véletlenül. A macagyökér szénhidrátokat, fehérjéket, lipideket és rostokat, valamint kalciumot, káliumot, magnéziumot és vasat is nagy mennyiségben tartalmaz. A tradicionális perui népi gyógyászatban a növény gumójának gyökeréből készített főzetet menstruációs problémák és fájdalmak csökkentésére, vérszegénység ellen használták, a menopauzatünetek és a gyomorbajok ellenszerének tartották.
A maca segítségével kezelték a tuberkulózisban szenvedőket, ugyanis enyhítette a tüdőbetegséggel együtt járó tüneteket, és segített a regenerálódásban is. Hatásos a memóriazavarok ellen, frissíti az elmét, gyors gondolkodásra sarkall – tartották róla.
Az 1960-as években nemzetközileg is ismertté váltak jótékony hatásai a számtalan vizsgálatnak köszönhetően, melyekkel a népi gyógyászatban betöltött, évezredes szerepét igyekeztek – sikerrel – alátámasztani.
