A túrázás egészséges voltát valószínűleg senkinek nem kell bemutatni. A természetben, oxigéndús friss levegőn történő mozgás kardiovaszkuláris rendszerre gyakorolt pozitív hatása közismert. Az általános erőnlét javítása mellett nem utolsósorban a csontritkulás ellen is hatásos.
Számos előnye mellett azonban érdemes figyelni arra is, hogy megfelelő tervezéssel sikeresen kiaknázzuk előnyeit, és ne ártsunk közben a mozgatórendszerünknek. Sosem szabad elkövetni azt a hibát, hogy felkészületlenül, kellemes hétvégi sétaként felfogva vágunk bele egy számunkra komolyabbnak számító túrába. Az alábbiakban végigvesszük, mi mindenre érdemes figyelmet fordítani, hogy a túrázás valóban egészséges, örömteli, testileg-lelkileg jóleső időtöltés legyen.
Mérjük fel reálisan a fizikai állapotunkat!
Nincs azzal semmi gond, ha alig várjuk, hogy a városi bezártság vagy a hétköznapok szürkesége után a hétvégén feltöltődjünk a szabadban, de figyeljünk arra, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára! Mind megtett távolságban, mind a terep adottságait, szintemelkedését tekintve bőséges a választék, így gondosan mérjük fel, hogy mely útvonalnak vágunk neki edzettségünk alapján, ízületeink teherbírásának, keringésünk állapotának függvényében. Ráadásul számoljunk azzal, hogy az adott napi időjárás jelentősen megváltoztathatja a terepviszonyokat (például csúszóssá teszi a talajt) vagy a saját környezeti érzékelésünket (például hőség). Ha rendszeresre tervezzük a hétvégi túráinkat, akkor kár az elsőn rögtön lesérülnünk; ha pedig csak egy alkalom, akkor is sokkal jobban fogjuk élvezni a számunkra kényelmesen teljesíthető kihívást.
Bemelegítés és nyújtás
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a fizikai igénybevétel egy-egy nagyobb vagy számunkra szokatlan tevékenység, így adott esetben egy túra során is felér egy edzéssel. Segítsük hát szervezetünk átállását a terhelésre izomzatunk vérkeringésének fokozásával, hőmérsékletének emelésével, ízületeink átmozgatásával. Ne hanyagoljuk el az izommunkát követő nyújtást sem: a szokatlan mozgásmintában, főleg a komfortzónánkon kívül eső intenzitással végezve szinte biztosan sérülnek izomrostjaink, ezek regenerálódását pedig elősegíthetjük a gondosan elvégzett nyújtással.
Túrafelszerelés
Számos sportág esetében minden kétségen felül áll, hogy a ráfordított energia hatékony kiaknázásához és a sérülések megelőzéséhez profi felszerelés szükséges. Mégis, a túrázást nagyon sokan nem veszik szabadidősportszámba és rossz minőségű, a célra teljesen alkalmatlan felszereléssel indulnak neki az utaknak. Holott a túrabiznisz piaca óriási, az egyes termékekből az olcsótól a méregdrágáig terjedő skálán találunk választékot. Érdemes ár/érték arányban gondolkodni, tehát az első komolyabb túránk apropójából nem kell feltétlenül egy vagyont otthagyni a túraboltokban, -áruházakban, de ha komoly szándékaink vannak, érdemes hosszú távra beruházni egy-egy komolyabb modellbe. Nézzük, melyek azok a darabok, amelyek kiválasztásának fokozott figyelmet kell szentelnünk az egészségünk érdekében!
Lábbeli
Túraszandál, zárt túracipő, túrabakancs: a lábbelik típusai különböző körülményekre alkalmasak, közös vonásuk azonban a stabil kialakítás, amely elengedhetetlen a biztonságos járáshoz. A talp szerkezete rendszerint masszív, amely a változatos terep éles kiszögelléseit felfogja, az elcsúszás veszélyét minimalizálja, a becsapódás ízületeinkre káros hatásait tompítja. Technikai anyaguk és a membrán rendszerint biztosítja, hogy lábfejünk optimális körülmények között töltsön napi több órát is: az izzadás mértékének csökkentésével vagy a nedvesség elvezetésével a lábbeli belsejében történő csúszkálás, laza, kontrollálatlan lábfejmozgás szinte kizárt – ennek maximális kihasználásához persze egy megfelelő anyagú túrazokni sem árt. A profi kialakítású cipő vagy bakancs a bokánkat is megtámasztja, ez ráadásul a térd- és csípőízületünk egészséges működéséhez is elengedhetetlenül szükséges.
Ha ez úri kényeskedésnek tűnik, gondoljuk csak végig, mi minden történhet a lábfejünkkel, bokánkkal, lábszárunkkal. Ha az alkalmatlan lábbeli miatt csúszkálunk, vagy lépésünk nem stabil a terepen, ficam, rándulás, egy esetleges szerencsétlen esésnél pedig törés is jelentheti a túra végét. De trauma nélkül is előfordulhat, hogy az instabil, talajt rosszul fogó cipő vagy benne csúszkáló lábunk miatt folyamatos kényszertartásba kerül a lábfejünk, lábszárunk, túlterhelve izmainkat és rosszul használva ízületeinket. Fájdalmak, íngyulladás, ízületi panaszok árulkodnak majd a hanyagságunkról.
Túrabot
A biztonságos túrázás egyik fizikai előfeltétele stabilizáló izomzatunk jó működése: ennek feladata testünk stabil helyzetben tartása, bármilyen körülmény is billentene ki bennünket egyensúlyunkból. Legyen az emelkedő, lejtő, egyenetlen terep, esetleg egy nagy lépés, melyben jelentős testsúly-átcsoportosítás történik egyik lábunkról a másikra, a core-izmoknak és ízületeink mélyizmainak erején igen sok múlik, hogy zavartalanul haladjunk tovább. A másik lényeges összetevő viszont az a képesség, hogy izmaink gyors reakcióidővel felmérjék, hogy az adott szituációban mit kell tenniük, hogy a testhelyzetet korrigálni tudják: ez az idegrendszer és izomzatunk összeköttetésén múlik.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Amennyiben a stabilizációs izomzattal és érzékelési képességekkel hadilábon állunk, nem árt beszereznünk túrabotot sem. Nem csupán jelentősen segít a stabil helyzet létrehozásában, de a testsúly eloszlását is optimalizálja, ezáltal tehermentesíti az ízületeket, és az esetlegesen túlterhelt izomzat funkcióinak helyreállításában is segít. Kutatások szerint a túrabotot használók körében még az izomláz mértéke is csekélyebb. Támaszték hiányában gyakrabban fordulhat elő térd- és bokafájdalom, hátfájás.
Hátizsák
A gerincünk védelmében szót kell még ejtenünk a túrázásra alkalmas hátizsákokról is. A közvélekedéssel ellentétben nem csak akkor van jelentősége a hátizsáknak, ha óriási málhában cipeljük magunkon a sátrazáshoz szükséges felszerelést. Ha csupán fél-egynapos túrára indulunk, akkor is az a néhány kilónyi „minimális” ellátmány jelentős terhet jelenthet hátunk, derekunk, vállövünk számára, ha nem elég gondosan választjuk ki a zsákot. Fontos, hogy mérete legyen összhangban alkatunkkal, tudjuk megfelelően testre szabni a beállítását, széles vállpántjai osszák el a terhelést a vállainkon. Mind önsúlyában, mind anyagában, kialakításában, és ha szükséges, merevítésében is az adott túracélnak megfelelő legyen. A rossz szabású, háthosszunkhoz nem igazított, rosszul pakolt zsák extrém terhelést jelenthet gerincünk számára. Az ágyéki szakasz erőltetése – különösen gyenge core-ral, az ülőmunka ártalmaival ötvözve – hamar derékfájdalmak formájában jelentkezhet. Emellett felső háti szakaszunk izomzatát és vállízületünket könnyen túlterhelhetjük a felelőtlen táskaválasztással.
Összességében tehát akkor lesz sérülésmentes, kellemes időtöltés a túrázás, ha azzal a felelős gondolkodással tervezzük meg, amivel minden más edzésünket is. Ne becsüljük alá testünk fizikai teljesítményét, s épp ezért segítsük kihozni belőle a maximumot, fájdalmak és ártalmak nélkül.
