A rossz magaviseletű gyerekek később felnőttként is problémásak: rossz munkához jutnak csak, és előbb lesznek lelki betegek is, derül ki egy 40 éven át végzett kutatásból, amelyről pénteken jelent meg beszámoló.
Ballagunk haza kézenfogva, miközben "ovi-híradó" árad a csücsöri szájból.
„Elültettek ma, anya.
Mielőtt megszületett volna a kisfiam, mindent összeolvastam az interneten a gyerekgondozás témájáról, fórumokat bújtam, könyveket rendeltem, amelyeket szintén lelkiismeretesen végigolvastam, aztán eldöntöttem, hogy igény szerint fogom szoptatni, és mint „falkatag”, velünk fog aludni a nagy családi franciaágyban.
Úgy gondolom, most már ideje tovább lendülni a beszoktatáson, a gyerekek reggelente felváltva hol sírnak, hol nem.
Nézem, ahogy R.E.
Elgondolkodtam: vajon hogy fogok kijönni a lányommal tíz esetleg húsz év múlva? Most kedves és tündér, bármit mondunk neki, meghallgatja és ugyanez fordítva, várom, hogy elmondja a napját. De ha úgy leszünk évek múltán, mint most vagyok a távol élő anyámal, akkor bizony még kicsit barátkoznunk kell egymással, megalapozandó a későbbi súrlódásokat.
A múlt héten begyűjtöttem hátralévő éveim egy meghatározó és nehezen felejthető élményét, megtaláltam a szomszéd nénit vérbe fagyva, holtan.
Minél több gyerekünk van, annál igazabb az a mondás, miszerint a gyerekkel együtt változunk mi is, valamint minden megtörténhet, s még annak az ellenkezője is.
Unod, hogy folyton téged nyúz a gyerek? Használj tévét! Túl sok közöttetek az interakció? Ültesd a villogó doboz elé! Fizess elő minimum három gyerekcsatornára, de a legjobb, ha négyre, vegyél hetente egy akciós dvd-t, de ha 950-ért kapsz Winx-et, ott ne hagyd! Ezzel az adaggal egy ideig meg van oldva a szórakozása a kölyöknek, s egy csöppet se legyen lelkiismeret furdalásod! Még akkor sem, amikor a játszótéren a bölcsésznek öltözött anyuka azzal ámít, hogy náluk otthon nincs tévé, érted, még készülék sem.
Amikor Panna óvodás volt, szép csendben kialakult az a rendszer, hogy a gyerekeket a csoport ajtaja előtt útjukra bocsátottuk, ha pedig valami mondanivalójuk volt az óvó néniknek, ódajöttek hozzánk (általában nem jöttek oda, hanem a csoport legbelső sarkában gubbasztottak, mindegy is).
Heti kérdésünkben azt feszegetjük, ami neked, kedves olvasó, aki szoptatós melltartóban ülsz a gép előtt, karodon egy kakiszagú gyerekkel olyan távoli még, mint az a bizonyos galaxis Leila hercegnővel.
