Nem biztos, hogy mindenkinek belefér a világképébe egy naturista hétvége a szabadban teljes családi létszámmal, ettől függetlenül lehet, hogy az otthon biztonságában nem okoz problémát kivillantani a fenekünket, vagy a mellünket, hímtagunkat a gyerek előtt.
Mire való a tornaóra? Játékra vagy testedzésre? Örüljünk vagy tiltakozzunk, ha túl kemény a tanár?
Miután letöröltem a tátott számból kihullott nyálat a klaviatúráról, néhány dolog szöget ütött a fejemben.
Vannak olyan helyzetek, amikor az ember erősen elgondolkodik, vajon mivel büntesse meg a szófogadatlan gyerekét.
Nem tudom még, hogy jól választottam-e óvodát, bízom abban, hogy a szimpatikus óvónéni hosszú távon is szimpatikus lesz és egy kis napi rendszeresség is jót fog tenni az életünknek.
Gyerekkorban általában a „mi volt az ebéd az oviban” és a „mostál kezet” kérdésekre kell a leggyakrabban válaszolni, legalábbis saját, régi emlékeim alapján.
Amikor kiejtjük azt a szót, hogy hiszti, akkor úgy gondoljuk, hogy itt aztán nem lehetnek definíciós problémák.
A minap játszóterezés közben ez a mondat ütötte meg a fülemet, a hang irányába nézve pedig 5-6 óvodás-kisiskolás gyereket pillantottam meg, akik egy terrárium körül tömörültek.
A férjem tegnap este, elnézve este kilenckor viháncoló porontyunkat, azt találta mondani, hogy nem neveljük a gyerekünket, és ezért később biztos nehezen kezelhető lesz, meg a személyiségfejlődése sem lesz jó.Mire én veszekedést szimatolva felkaptam a fejem, és megkérdeztem, hogy ugyan írná már pontosabban körül, mire gondol.
Itt az ősz, bújjunk be a kanapén a pokróc alá, és legyünk szentimentálisak! Idézzük fel azokat a dolgokat, amiket megfogadtunk terhesen a gyerekneveléssel kapcsolatban, és kacagjuk ki jól magunkat! Ha! Ha! Ha! 10.
Áll a gyerek a nappali közepén a szőnyegen, kezében egy bögre kakaóval és épp készül kiönteni.
