napló 2 - Dívány

Inkább kimerültnek, mintsem feltöltődve éreztem magam a kéthetes hajóút végére, és egy valamiben biztos voltam: nem akarok partot érni. Most, hogy már nem feszengve próbáltam elvegyülni a sok világpolgár között, hanem hezitálás nélkül felfedtem, mennyire parázok az ismeretlentől, mikor inkább izgatottnak kellene lennem, kiderült, hogy ezzel baromira nem vagyok egyedül. Persze azt is megkaptam, hogy „ez még csak a bemelegítés volt”, „az igazi kalandok ezután jönnek" és "imádni fogod!”. Bíztam az igazukban.

Tudom, hogy mindenki azt javasolja, hogy ne olvassak szakirodalmat, de azt hiszem ez egyszerűen megkerülhetetlen, hiszen az ember nagyon szeretne jó anya lenni és mindent jól csinálni.

Azt már megtanultam, hogy a gyerekneveléssel kapcsolatban mindig mindenből két iskola létezik az egyik ezt állítja, a másik meg annak a totális ellenkezőjét.

Utoljára másfél napja tartó, rendszertelen fájásokról számoltam be itt a Porontyon, ahol az egész terhességemet megosztottam mindenkivel, akit érdekel.

Nem az ideális korkülönbség motoszkál a fejemben, hanem konkrétan Abigél nem létező testvére. Hogy mikor legyen neki?

Kimberlee Murray pszichés tanácsadó születésük óta ír leveleket két fiának, amikben megosztja velük legbensőbb érzéseit. A levélírást kezdetben saját szórakoztatására művelte, férje halála után azonban sokkal fontosabb jelentőségre tett szert ez az anyai rituálé.

Leesett az első hó, és én rohantam kiscsizmát venni a cipőboltba, persze nem voltam egyedül, a hétvége, a hideg, és a hószakadás ellenére mindenki csizmát vásárolt.

Abigél felhúzta az overált meg a gumicsizmát, és lement a tanyára.

Kértétek, hogy írjak pár szót arról, hogyan szokott le Abigél a szopásról, és igazából nekem is csak most tűnt fel, milyen könnyedén átugrottam ezt a témát.

Abigél jól tűri a változásokat, bár egy kicsit agresszív.

Annyit, de annyit olvastuk már a Bilikönyvet, hogy vettünk mi is egy bilit, mégis tudja a gyerek, hogy miről van szó.

Mai témánk a hajmosás. Illetve inkább annak hiánya. Egészen pontosan egy kétségbeesett kérdés: ti hogy csináljátok?