Abigél felhúzta az overált meg a gumicsizmát, és lement a tanyára. Megszemlélte a jószágot, megitatta a teheneket, kitakarította a malacólat, majd elégedetten hempergett egyet a sárral kevert trágyalében maga is. És persze roppantul élvezte, hogy végre élőben láthatta azokat az állatokat, amiket anya meg apa eddig csak béna könyvekből mutogatott neki. 
Kiderült, hogy a malac nem rózsaszín, és nem mondja, hogy uíí-uíí, a boci sokkal nagyobb, mint a képeken, a libák mindig együtt vonulnak, és az egész udvar királya maga a kakas. A kakas azonnal bűvkörébe vonta Abigélt, és nem is engedte el többé, bejött neki a többi jószág is, na de a fehér kakas, az mindennél jobban. Csak állt és bámulta órákig, húzott mindig a kakas felé, és többször kellett komoly hiszti és erőszak árán megakadályozni, hogy a kakas után másszon, mert hát hol máshol trónolt volna a baromfiudvar királya, mint a ganaj tetején.
Visszafelé, útban a főváros felé meg is beszéltük a gyerekem apjával, hogy jó lenne egy ilyen tanya nekünk is. A falusi nagymamáról sajnos lecsúsztunk, de nem lenne jó, ha Abigél csak a várost ismerné. Persze lehet hogy én idealizálom a dolgot, hiszen nekem legemeghatározóbb gyerekkori élményeim a nagymamámnál, falun töltött nyarakhoz kötődnek, hja, persze már semmi sem a régi, ott sem tart ma már senki tehenet.
Na, mielőtt unalmas lenne ez a falu-város, mocskos-romlott és tiszta-idilli sztereotipikus összehasonlítósdi, abba is hagyom itt az elmélkedést, pusztán azt akarom mondani, hogy arra jöttünk rá, nem biztos, hogy jó az, ha egy gyerek csak a városban tölti el a gyerekkorát, és kezdem megérteni azokat, akik fogják a gyerekeket és elköltöznek valahová vidékre. Persze ezerszer lerágott csont ez is, és tudom, hogy soha nem tudnék elköltözni falura, és tudom, hogy akik falun laknak, azok meg azt gondolják, hogy mennyivel jobb egy nagyvárosban, ahol van mondjuk bölcsőde, vagy el lehet járni a gyerekkel mindenféle foglalkozásra.
Mindössze azt mondom, hogy az embernek önbizalmat ad, ha több környezetben is otthon van és feltalálja magát, ha nem néz bambán, amikor kiesik a saját világából és szerepéből, ehhez pedig az kell, hogy minél többféle életet megismerjen. Már kiskoromban is bénának találtam a nagymamám falujába érkező turistákat, akik hülye kérdéseket tettek fel a vidéki életről, és olyan jó volt a tudat, hogy én ezt mind ismerem, és igen, ha úgy adódik, még egy csirkét is le tudok vágni. Szóval most, hogy gyerekem lett, egyre jobban értékelem a falusi nagymamákat.
