Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kértétek, hogy írjak pár szót arról, hogyan szokott le Abigél a szopásról, és igazából nekem is csak most tűnt fel, milyen könnyedén átugrottam ezt a témát.
Kértétek, hogy írjak pár szót arról, hogyan szokott le a kislányom a szopásról, és igazából nekem is csak most tűnt fel, milyen könnyedén átugrottam ezt a témát. Talán azért, mert nem volt belőle nagy ügy, és ezért gondolom mindketten szerencsésnek érezhetjük magunkat.
Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy én nem akartam, hogy leszokjon, az én lelkemnek belefért volna még egy fél év, dehát nem így alakult, én meg nem erőltettem. Amikor áttértünk a napi kettő, - reggeli meg esti - szoptatásra, rohamosan csökkenni kezdett a tej, nem értem mért, hiszen vannak, akik napi két, sőt egy szoptatással még akár egy évig is húzzák. Persze szoptathattam volna nappal is, de soha nem kért, akkor meg minek.
Aztán láttam, hogy esténként már nem nyel, bár szorgalmasan szopik szegény, és magam is elég üresnek éreztem a melleimet. Aztán egy éppen aktuális nőgyógyászati vizsgálaton az orvosom is mondta, hogy nincsen ebben már semmi. Így aznap este, az orvostól hazatérve már cumisüveget kapott rizstejjel. Soha többet nem kért cicit. Nekem amúgy furcsa, milyen hamar túllépnek ezen a fázison, mintha nem a cici jelentette volna nekik hónapokig a túlélést, meg az egész világot. Most, egy hónappal azután hogy leszokott, ha meglátja a melleimet, csak csipkedi, meg röhög rajtuk. (Nekem sajnos nincs kedvem röhögni, ha összevetem a jelenlegi, meg a terhesség előtti állapotot.)
Egyáltalán nem éreztem, mi az a fene nagy szabadság, ami eljött végre a szoptatás végével, hiszen nekem mindenki arról számolt be, már alig várja, hogy vége legyen. Na de azért nyertem én is az ügyön, végre szabadon hódolhatok egyetlen valódi szenvedélyemnek, a kávénak.
A terhesség eleje óta csak egy kávét ittam, reggel, mert azt muszáj volt, anélkül nem tudtam volna létezni, de általában csak valami ócska instant kávét, hogy ne legyen erős. Szoptatás alatt sem mertem sokat inni, nehogy a gyerek ne tudjon aludni, na de most eljött az én időm, kávézom reggel, délben, délután, és ha kedvem tartja, még este is, igazi, rendes, erős eszpresszókat.
Na meg az altatás. Már nem kell itthon lennem este fél nyolcra, hogy ágyba tegyem, hiszen az esti mesét meg a cumisüveget megoldja az apja is. Ez nagy könnyebbség volt múltkor is, mikor el kellett utaznom, de azért alapvetően este nyolcig ugyanúgy itthon vagyok, és ugyanúgy vele vagyok, mint eddig.
