Annyit, de annyit olvastuk már a Bilikönyvet, hogy vettünk mi is egy bilit, mégis tudja a gyerek, hogy miről van szó. Imádja a bilijét, de egyébként is jellemző rá, hogy sok tárgyat megszemélyesít és imádattal veszi körül. A hálózsákját például Trarrá-nak hívja, és szerelmesen hurcolja a lakásban, mint egy kiskutya, de csókolgatja a cipőjét és az ágyát is, a macinak gyengéden harapdálja az orrát, a bilijét pedig ölelgeti. Néha szeretetrohamot kap és mindent végigcsókol a lakásban.
Szeret a bilin ücsörögni, már ruha nélkül is, de nem produkál még bele semmit, persze nem is gondolom, hogy 17 hónaposan szobatisztának kellene lennie, - bár a héten találkoztunk egy kislánnyal, aki 20 hónapos kora óta szobatiszta,- de örülök, hogy szereti a bilit. Egyelőre azonban még azt sem érti, hogy ahhoz, hogy belemenjen valami a bilibe, egy helyben kéne maradni, ő többnyire gyakran felpattan, elrohan valamiért, majd visszaül a bilire.
Minden reggel, ébredés után ráültetem a bilire, de csak ücsörög. Néha mondjuk neki, hogy csücsüljön a bilire, mint Samu. Olyankor felderül az arca, rohan a biliért és rácsücsül úgy, ahogy van, ruhástul, pelenkástul, biztosan azt gondolja, hogy attól belevarázsolódik a kaki a bilibe.
Egyébként fogalmam sincs, mikor kell egy gyereknek szobatisztának lenni, azt viszont olvastam, hogy egyre inkább kitolódik ez az időpont, mert az eldobható papírpelenkák annyira felszívnak mindent, hogy a kisgyereket egyáltalán nem zavarja, ha bepisilt. A bilire szoktatás időszakában tehát állítólag sokat segíthet a textilpelenka. Szerintem nyáron, ha majd meleg lesz és lehet pelenka nélkül rohangálni, nekiveselkedünk a bili témának, meglátjuk, érdekli-e.
