Az anyaság izgalmas kihívás
Még nincs egy éve, hogy a 26.
Még nincs egy éve, hogy a 26.
Az amerikai Pew Kutatóközpont legfrissebb felmérése szerint - melynek 2020 felnőttet kérdeztek meg - az elmúlt évtizedben harminckét százalékról huszonegy százalékra csökkent azoknak a dolgozó anyáknak a száma, akik úgy vélik, hogy a teljes munkaidős állások az ideálisak számukra.
Nem titok, hogy egy ideje visszamentem dolgozni.
Akármilyen társaságban kerül elő az óvoda-téma társalgáskor, szinte az első megállapítás az, hogy reggel nyolckor még tátonganak az intézmények az ürességtől, délután négyre pedig szinte kiürülnek.
Erdélyi Mónika segítség nélkül maradt kislányával – olvasható a Kiskegyed idei harmadik számában.
Elkeveredtem egy blogra (megint kukkoltam, ahogy szoktam) és beindult a fantáziám.
Otthon dolgozni.
A Nők Lapjában nemrégiben egy rejtélyes anonimitásba burkolódzott asszony arról írt, hogy ő bizony házas emberekre utazik, neki az jön be, és hogy szegény, szegény férfiaknak nagyon rossz, a feleségük börtönőr, ő ezt kívülről kristálytisztán látja, csak az asszonykáknak a szemére ráborult a feleséghályog, és ezért olyan gonoszak.Mire férfiak tömege írt a nagy múltú lapnak, hogy jéé, tényleg, mi is rettentő mód sajnáljuk saját magunkat, hiszen csakis kényszerből dugunk félre.
Mi anyák, mindig sírunk, hogy de nehéz az életünk a gyerekkel (gyerek nélkül is sírunk, de ez egy másik poszt) és várjuk, hogy valami csoda folytán ránk mosolyog a napocska.
18.
Az anyák csak sírnak, hogy kevés a gyes, még több bőrt akarnak lehúzni az államról: legyen több pénz, több bölcsi és maradhassanak otthon még tovább a gyerekkel.
Sajnálom, ne haragudj, de tényleg ne, ez egyszerűen megoldhatatlan így, pénteken már nem kell bejönnöd, talpraesett és okos nő vagy, biztos vagyok benne, hogy már holnap találsz másik munkát, sajnálomneharagudj.