A Nők Lapjában nemrégiben egy rejtélyes anonimitásba burkolódzott asszony arról írt, hogy ő bizony házas emberekre utazik, neki az jön be, és hogy szegény, szegény férfiaknak nagyon rossz, a feleségük börtönőr, ő ezt kívülről kristálytisztán látja, csak az asszonykáknak a szemére ráborult a feleséghályog, és ezért olyan gonoszak.Mire férfiak tömege írt a nagy múltú lapnak, hogy jéé, tényleg, mi is rettentő mód sajnáljuk saját magunkat, hiszen csakis kényszerből dugunk félre.
A Nők Lapjában nemrégiben egy rejtélyes anonimitásba burkolódzott asszony arról írt, hogy ő bizony házas emberekre utazik, neki az jön be, és hogy szegény, szegény férfiaknak nagyon rossz, a feleségük börtönőr, ő ezt kívülről kristálytisztán látja, csak az asszonykáknak a szemére ráborult a feleséghályog, és ezért olyan gonoszak.
Mire férfiak tömege írt a nagy múltú lapnak, hogy jéé, tényleg, mi is rettentő mód sajnáljuk saját magunkat, hiszen csakis kényszerből dugunk félre. Hogy oda ne rohanjak, mondhatnám, nincs jobb az önsajnálatnál, melynek pihepuha ágyat vet a saját tetteinkért való felelősség másra hárítása. (Bár bevallom, először az merült fel bennem, hogy milyen szituációban olvas egy férfi Nők Lapját, de hagyjuk, ez úgyis megfejthetetlen.)
A lap kommentár nélkül közöl pár levelet a meggyötört férfiak tollából. Biztosan el kéne a nőknek gondolkodni azon, hogy jaj szegények, most akkor izibe megváltozunk. Az igazság az, hogy el is gondolkodtam. Az egyik levél igazán magával ragadott. (Hangsúlyozom: nem minden férfiről, A Gonosz Pasikról írok. Csak a levél írója által megjelenített BBM-300 prototípusról.)
A férj leírja, hogy a felesége hullafáradt, és ő is fáradt, mire hazaér, szeretne filmet nézni és vacsizni, azt szeretné, ha az esti fürdetés és tisztába tevés már kész lenne, hiszen az a nő dolga, azért van otthon, valamint a gyedből nem lehet megélni, különben szíves-örömest otthon maradna, ezt egyébként ízlésesen az asszonyka fejéhez is vágja, aki ettől, ki tudja miért, sikít. (Mert szemét pénzhajhász, nyilván azért, nem?) A nő meg csak azért akarja, hogy ő ott posztoljon a kádnál fürdetéskor, hogy ő is hullafáradt legyen, meg mert egyes celebapukák ezt megtehetik, és a kis butus ezt olvassa az újságban. Ezért kénytelen egy pár órát lopni magának és a szeretőjéhez menni, akit egyébként eltart, mert megkeresi, ő a fáradtságos melójával.
Vesézzük ki ezt a kis szösszenetet! Ha mind a ketten ugyanolyan fáradtak, akkor miért is kéne a nőnek csinálni este is mindent? Csak mert az ő munkaideje lejárt, az asszonyé meg (gyerekgondozás) nem? Mert az sose jár le? Vagy talán mert azért kevesebbet fizetnek? Vajon ha a nő menne vissza dolgozni, és ő keresné a nagyobb lóvét, a pasi meg otthon gyesezne, akkor is azt gondolná, hogy az asszony leveti magát pihenni a hullafárasztó meló után a fotelbe, ő meg rohan még este nyolcig-kilencig a gyerekek után? Esetleg a nő akart gyerekeket, akkor neki miért is kéne szívni miattuk?
Arról nem is beszélve, hogy egy átlag munkahelyen csak kimegy az ember cigizni, ebédelni, vált két szót felnőttekkel, egyedül megy kakilni, közben végiggondolja az élet nagy kérdéseit nyugalomban, ilyesmik. A gyerek, főleg ha több van belőle, viszont nem igazán hagyja mondjuk ebédelni az anyját, mert az egyiket esetleg még etetni kell, a másik leveri a poharat, vagy épp nem ízlik neki a tegnapi kedvenc kajája. A vécé ajtó becsukására heveny hisztériával reagál. Egyszóval nincs szünet, kiváltképp, ha felváltva alszanak.
Különösen tetszett, hogy napközben kéne az esti fürdetést elvégezni, meg a tisztába tevést. Hogy? Kicsi fiam, hazajött apu, most már ne kakilj be lécci?
Csendben, halkan beoson a fejembe a gondolat, hogy ha a feleségével kettesben, nyugodtan eltöltendő heti egy-két óráért is akkora szervezési és anyagi (azaz időbeli) áldozatot hozna, mint az inkriminált harmadikért, vajon nem működnének-e jobban a dolgok? Persze a nem akarásnak nyögés, avagy üvöltözés a vége. Csak akkor nem a csajról, hanem a nemakarásról szól ez a sztori.
Csak annyit kérdezek: tegye fel a webkettes kezét az a kommentelő, aki szeretne este megnézni egy filmet! Most akkor rakja le a kezét az, akinek ez hetente egyszer sikerül is. Köszönöm.
Most tegye fel csendben, anonimitásba burkolódzva a virtuális kezét az, aki nem szeretne néha egy-két lopott órát a parancsolgatós, pénzzel zsarolós férje nélkül eltölteni, egyedül. Szerető van vagy nincs, az édesmindegy. Oké. Akkor most hagyja fenn a kezét az, aki ha akart volna, az elmúlt egy évben egyetlen ilyen órát meg tudott volna szervezni. Még egyszer köszönöm.
(Jelmagyarázat: BBM-300: buta beképzelt macsó vagyok, háromszázezret keresek.)
