Akármilyen társaságban kerül elő az óvoda-téma társalgáskor, szinte az első megállapítás az, hogy reggel nyolckor még tátonganak az intézmények az ürességtől, délután négyre pedig szinte kiürülnek.
Akármilyen társaságban kerül elő az óvoda-téma társalgáskor, szinte az első megállapítás az, hogy reggel nyolckor még tátonganak az intézmények az ürességtől, délután négyre pedig szinte kiürülnek. Vajon hol vannak a gyerekek? Heti kérdés.
Szerencsés helyzetben vagyunk, mert csak nyolc óra körül visszük a csemetét az oviba. Ekkor még csak lézengenek a kicsik a teremben. Délután négykor már el is hozzuk őt, de szinte szégyenkezve, hogy az utolsók között hagyjuk el az óvodát. Hasonló tapasztalatokról számoltak be kisgyerekes, gyesen, gyeden lévő ismerőseim is.
Rájuk ferde szemmel néznek az óvónők: hogy ha egyszer otthon vannak a kicsivel, miért nem tartják otthon a nagyobb testvért is, vagy miért nem mennek érte korábban? Lehetőség szerint pedig igyekeznek úgy alakítani az életüket, hogy mindenkinek jó legyen, de leginkább a gyerek igényeit veszik figyelembe. Most még megtehetik.
De mi lesz, ha egyszer munkába állnak? Amikor reggel nyolctól délután négyig húzzák az igát, és rohannak át a városon a gyerekekért. Előfordulhat, hogy csak öt után érnek oda. És mi van azokkal a szülőkkel, akik reggeltől estig dolgoznak például egy bevásárlóközpontban? Bevetik a nagyszülőket? De legfőképp: kíváncsi vagyok, mit csinálnak azok a szülők, akik tízkor viszik a gyereket az oviba, háromkor pedig már el is hozzák. Ők vajon nem dolgoznak sehol?
