A stressz, a munkanélküliség, az anyagi nehézségek, a betegség, a szeretteink elvesztése, az otthon tanulás, amit a koronavírus magával hozott, még a legbiztosabb kapcsolatokat is próbára tette. Egyáltalán nem meglepő, hogy vannak párok, akik úgy látták, jobb külön utakon folytatni.
Míg a Törésteszt a harag könyve volt, addig a Szabadulógyakorlat elsősorban a szerelemről és a halálról szól. Szabó T. Anna 45 új novellában, felkavaró szenzualitással ír az emberben dúló gyönyörű és iszonyú erőkről, a vágyról, az eksztázisról, a nemritkán gonoszságig lemenő indulatokról. Hova lehet menekülni az elnyomás és az önelnyomás elől? Milyen kitörési pontok vannak a tehetetlenségből? Mágikus gesztusokról, boszorkányságról és a szöveg átizzításának veszélyeiről beszélgettünk az íróval, aki azt is elárulta, mi az, amiről sohasem szabad tudnia, miközben dolgozik.
A koronavírus hatására rengeteg mindent megtapasztaltunk, amit korábban sosem. Sok egyszerű, korábban természetesnek vett dolog, mint például az érintés, a bezártság hatására rengeteg ember életéből egyik napról a másikra teljesen eltűnt.
Nincs kinek Jézuskáról mesélni, senki sem várja izgatottan az ajándékokat vagy segít feldíszíteni a lakást. Nincs, aki a finom fogásokat egye, akinek a kezét fogva rokonokat lehetne látogatni, vagy aki a harmadik adag süti után rosszulléttől nyavalyogna egész éjszaka. Van így értelme a karácsonynak?
Az egyedülálló emberek sokkal teljesebb és boldogabb életet élnek, mint ahogy azt a megszállott társkeresők gondolnák.
Lehangoltnak érzed magad? Semmihez sincs kedved? Legszívesebben ki se lépnél a lakásból? Csak folyton ennél és aludnál? Ezek a kezdődő szezonális depresszió tünetei is lehetnek, amelyek idén ősszel várhatóan minden eddiginél több embert fognak érinteni a szakértők szerint. A járvány miatt olyan hónapok következnek, amikor egyszerűen muszáj prioritássá tenni az öngondoskodást, ha meg akarod őrizni a mentális egészségedet.
A kijárási korlátozások alatt mindannyian tesztelhettük, hogy bírjuk hosszabb távon az összezártságot – a családdal, a barátokkal, hozzánk kevésbé közel álló lakótársakkal, vagy éppen egyes-egyedül önmagunkkal. A hét kérdése sorozatunkban ezúttal arról kérdezzük olvasóinkat, hogy tudnának-e hosszabb távon is a környezetüktől elszigetelten, valódi társas interakciók nélkül élni.
Nem csak az idősebbektől vehetünk leckéket a boldogságról.
Teljes erejével dübörög a nyár, az idei évben kétszeres erővel, hiszen a gyerekek március közepétől nyár elejéig a szokásos iskolai közösségüktől is meg voltak fosztva. Ám a régi nyarak bandái már nem verődnek össze, nem látni csapatnyi gyereket a legközelebbi tó felé rohanni... mintha az idő múlásával a gyerekközösségek is eltünedeztek volna.
Pszichodráma-foglalkozások egyik kedvelt önismereti feladata a szociális atom nevű rajz elkészítése. Ilyenkor egy A4-es lapon az ember feltünteti saját magát és a társas kapcsolatait (a férfiakat háromszöggel, a nőket körrel, a fogalmakat téglalappal jelölve). Az, hogy hogyan használja ki a teret, teljes mértékben rajta múlik. Ha valaki magányosnak érzi magát, gyakran nagyobb helyet hagy önmaga és a többi alakzat között. Ki gondolta volna, hogy ez a szakadék nemcsak a képi ábrázolásban, de az agyi aktivitásban is leképeződik?
A szülők 56 százaléka sokat tanult az elmúlt időszak kríziséből, de 81 százalékuk aggódik amiatt, hogy a gyerekek eltávolodtak a barátaiktól.
Egy világjárvány árnyékában lehetetlen elkerülni a stresszt. Ugyanakkor az elmúlt két évtized pszichológiai kutatásai megmutatták, hogy nemcsak a stressz mennyisége és típusa számít, hanem az is, hogy mit gondolunk róla, és miként vagyunk képesek kezelni. Mit lehet tenni azért, hogy ebben a rendkívül nyomasztó helyzetben is megóvjuk a mentális egészségünket és az emberi kapcsolatainkat?
