Az, hogy hosszú életet éljünk, legalább annyira foglalkoztatja az emberek többségét, mint az, hogy tartalmasat. Egy eldugott japán szigeten rájöhettek a titokra, mivel lakói akár 100 évig is élnek. Mit érdemes tanulnunk tőlük a hosszú élet reményében?
Van úgy, hogy az ember azt érzi, legszívesebben világgá menekülne. Csak csend legyen, semmi szomszéd, valahol a világ egyik eldugott részén. Ha valaki komolyan gondolja, hogy elbújna a kíváncsi szemek elől, akkor közöljük: megtaláltuk a világ legmagányosabb otthonát, ami most megvásárolható.
„Összetörte a szívemet!”, „Annyira fájtak a szavai!”… Ezek olyan mondatok, amelyeket mindannyian intim közelségből ismerünk. Egy kutatásból kiderült, nem véletlenül tolulnak szánkra ilyen és hasonló kifejezések: agyunk fizikai fájdalomként regisztrálja az érzelmi fájdalmat is.
A pandémia számos dolgon változtatott az életünkben, de ezek közül az egyik legmeghatározóbb egy újfajta magányosság érzetének kialakulása.
Mellékhelyiségben bujkáló kisgyerekesek, notórius kutyasétáltató tinédzserek és boltba kiugró férjek, gyanús munkamánia – csak néhány szemelvény abból, hogyan próbálunk lopott énidőhöz jutni. De tényleg zug-énidőket kell teremtenünk? Vagy jogunk van ahhoz, hogy csak magunkkal törődjünk, és ha igen, mégis, hogy kell ezt elérni?
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, amelyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
A technológia kamaszokra (és felnőttekre) gyakorolt hatása meglehetősen vitatott téma a médiában. Valóban negatívan befolyásolja a mentális egészségünket a megnövekedett képernyőidő? Vagy eltúlozzuk a mobilhasználattal kapcsolatos aggodalmakat? Egy új holland kutatás tanúsága szerint azért sem kaptunk egyértelmű eredményeket a témában, mert eddig a rossz kérdéseket tettük fel.
Egy gyerek érkezése egyértelműen hatást gyakorol az újdonsült szülőkre, de közvetlen vagy közvetett módon befolyással lehet a barátok viselkedésére is. Az eltávolodás, a szülők elszigetelődése pedig napjainkban nagyon gyakori. A szülők baráti viszonyai, az egymásra való támaszkodásuk és az egymás iránti bizalmuk viszont remek mintát nyújt a gyereknek. Éppen ezért érdemes értük küzdeni.
Sheryl Ziegler amerikai családterapeuta és a Kiégett anyák kézikönyvének írója hívja fel 2017-es TEDx-előadásán a figyelmünket arra a nagyon komoly, anyákat érintő társadalmi problémára, ami bár több mint 50 éve jelen van, a mai napig névtelen. Ez a jelenség – gyors nevet találva neki – az anyai kiégés: a kimerültségből, az elszigetelődésből és a folytonos bizonytalanságból fakadó elveszettség érzése.
A legkönnyebben a középiskola és az egyetem évei alatt kötünk új ismeretségeket. A közös bulik, tanulások, szabadidős programok, utazások sokféle embert sodornak elénk, és viszonylag könnyen alakulnak akár évtizedekre szóló barátságok. Ám ahogy anyává válunk, mintha egy másik világban találnánk magunkat, amiben legrosszabb esetben még a párunk és a gyerekünk is magányos.
Én a szerencsésebbek közé tartozom. Sok mindent meg tudok tenni a vírushelyzet közepette online is, amit korábban offline végeztem. Csak a múlt héten részt vettem munkahelyi értekezleten, baráti találkozókon, tanítottam, ruhát és ételt rendeltem, sőt még színházban is voltam a nappalim kanapéjáról. Persze ez nem az igazi, persze van hiányérzetem. Ugyanakkor sokan élnek Magyarországon olyanok, akiknek nincs internetünk, vagy nem boldogulnak a technológiával. Közéjük tartozik az idős emberek többsége. Az én nagymamám, de lehet, hogy a te nagyszüleid, szüleid is. Ők nem fognak online terápiába menni, a közösségi médiában ventillálni vagy mentális egészségről szóló cikkeket olvasni a neten. Most is te vagy az, aki ideáig jutott ebben a bevezetőben, és te vagy az is, aki rengeteget segíthetsz nekik. Egy régi módszerről szóló új kutatás ad ötletet, hogyan.
2020 márciusában szinte egy emberként zártuk magunkra a lakásunk ajtaját. Az utóbbi egy évben a koronavírus számtalan területen nehezítette meg az életünket. Míg az egymástól való távolságtartásra szükség van az egészségünk megóvása miatt, a mentális állapotunkra épp ellenkezőleg hat az elszigeteltség.
