Ma már egy csomó társkereső műsor, randioldal és applikáció gondoskodik arról, hogy senki ne egyedül öregedjen meg. Mintha muszáj lenne minél előbb párt találnunk magunknak. Az Amerikai Pszichológiai Társaság legutóbbi éves gyűlésén azonban kiderült, hogy nem kell túlságosan aggódnunk a szinglik miatt.
Többször írtunk már a magányról; egyrészt annak lehetséges veszélyeiről, de arról is, hogy nem szabad összekeverni a magány és az egyedüllét fogalmát, hiszen egy hosszú távú párkapcsolatban is érezheti magát elhagyatottnak az ember. Az új kutatás szerint ráadásul az egyedülálló felnőttek szellemi fejlődése és gondolkodása érettebb a házas vagy párkapcsolatban élő személyekénél, és sokkal teljesebb, boldogabb életet élnek, mint ahogy azt a megszállott társkeresők gondolnák.
Ezért járnak jól a szinglik
„A tartós egyedülléttel járó egészségügyi veszélyek mellett nagyobb figyelmet kellene fordítanunk a jelenség előnyeire is. Itt az ideje, hogy egy sokkal árnyaltabb képet fessünk a szingli létről – figyelembe véve olyan pozitív tényezőket, mint azt, hogy mi teszi értelmessé és teljessé az egyedülálló emberek mindennapjait” – javasolta a konferencián Bella DePaulo, a Kaliforniai Egyetem doktorandusza.
A szakértő olyan longitudinális vizsgálatokból (különböző időpontokban történő adatfelvételre támaszkodó kutatások) idézett, amelyek eredményei azt mutatják, hogy az egyedülálló emberek sokkal jobban értékelik a jelentőségteljes munkát, mint a házasságban élők, az egyik tanulmány szerint ráadásul a szinglik általában közelebbi kapcsolatot ápolnak szüleikkel, testvéreikkel, barátaikkal, a szomszédokkal és a munkatársaikkal is. „Ennek oka, hogy amikor az emberek megházasodnak, egyre inkább elszigetelődnek környezetüktől és megváltoznak, leginkább gyengülnek korábbi szoros kötelékeik” – magyarázta a szakértő.
A szinglilétről eddig nem állt rendelkezésünkre elegendő tudományos adat; DePaulo olyan tanulmányokat próbált elemezni, amelyekbe egyedülálló felnőtteket vontak be, és azt találta, hogy a 814 korábbi vizsgálat nagy része nem is kimondottan az egyedülálló személyekre fókuszált, hanem inkább kontrollcsoportként használták őket, hogy a házas emberekről és a házasság hatásairól gyűjtsenek adatokat. Azok a tanulmányok azonban, amelyek kimondottan a szingli felnőttekkel foglalkoztak, néhány beszédes eredményt tártak fel. Az egyik kutatás szerint például az egyedülállók a házas emberekkel szemben sokkal határozottabbak és nagyobb valószínűséggel tapasztalnak meg folyamatos szellemi fejlődést életük során. Egy másik, élethosszig tartó egyedüllétet vizsgáló kutatás szerint a szinglik önellátása fejlettebb és sokkal inkább a saját érdekeiket szolgálja, ugyanis minél inkább énhatékonyabb valaki, annál kisebb az esélye a negatív érzelmek megtapasztalásának, míg a házasokra éppen ennek ellenkezője igaz.
Mindenki maga döntsön a sorsáról
A házasok az anyagi javakat és támogatásokat figyelembe véve sokkal jobban járnak, hiszen rengeteg állami juttatásban és protekcióban részesülnek. Ha azonban ezzel is a párkapcsolatok mellett igyekszünk érvelni, még inkább szembetűnő az egyedülállók előnyös helyzete – nekik ugyanis csak magukról kell gondoskodniuk, ráadásul függetlenek, nem kell nap mint nap másokhoz alkalmazkodniuk. Az egyedüllét számos előnye ellenére természetesen a szakértők nem állítják, hogy egyik állapot jobb lenne, mint a másik.
„Ma már mindenki maga döntheti el, számára milyen életmód a legkedvezőbb és nincs egy jól beváló recept a tökéletes élethez. Nem az számít, hogy mások mit csinálnak, hogyan boldogulnak, illetve hogyan vélekednek arról, hogy nekünk mi lenne a legjobb. A legfontosabb az, hogy mi magunk megtaláljuk a helyünket a világban, valamint a megfelelő teret és a hozzánk illő embereket. Mindez lehetővé teszi, hogy egy teljes és boldog életet éljünk” – fűzte hozzá DePaulo.
Az USA a „legszinglibb" ország
A BLS (az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatala) szerint az Egyesült Államokban jelenleg a legnagyobb az aránya az egyedüllétnek. 2014-ben összesen 124, 6 millió, 16 év feletti nem házas embert számoltak össze, ami azt jelenti, hogy az ország felnőtt lakosságának 50,2 százaléka egyedülállónak számít. Ezzel szemben 1976-ban csak 37,4 százalék volt ez az arány.
