Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nincs kinek Jézuskáról mesélni, senki sem várja izgatottan az ajándékokat vagy segít feldíszíteni a lakást. Nincs, aki a finom fogásokat egye, akinek a kezét fogva rokonokat lehetne látogatni, vagy aki a harmadik adag süti után rosszulléttől nyavalyogna egész éjszaka. Van így értelme a karácsonynak?
Természetesen van. Az élet nem áll meg abban a pillanatban, amikor a gyerek elköltözik otthonról, csak erről kicsit nehezebb valóban meggyőződni december tájékán. Az igazi meghitt karácsonyok ugyanis általában gyerekek társaságában születnek. Ők azok, akik a felfokozott várakozásukkal, kívánságlistáikkal, lelkesedésükkel, kreativitásukkal és étvágyukkal különlegessé varázsolják az ünnepet. Ezt pedig olyan sokszor elismétlik, hogy két évtized alatt szülőként szinte el is felejtjük, hogy valamikor még egyedül vagy kettesben ünnepeltünk. Ami lehetett ugyanúgy meghitt és gyönyörű, csak annyira rég volt, annyi minden írta felül, hogy időbe telik, mire vissza tudunk emlékezni rá. Az pedig még több erőfeszítésbe telik, hogy a gyerek(ek) kirepülését követően újra ünnepi hangulatba hozzuk magunkat. Pedig nem kell még temetnünk a karácsonyt, sőt: ezernyi lehetőség áll előttünk, hogy úgy ünnepeljünk, ahogy nekünk a legjobb.
Végre elutazhatunk!
Az egyik legnyilvánvalóbb előnye a gyerek nélküli karácsonynak az, hogy nincs helyhez kötve. A családi karácsony természetesen otthon zajlik, esetleg valamelyik közeli rokonnál, így évről évre minden alkalommal kénytelenek voltunk hagyományosan az otthonunkban ünnepelni. Miközben ilyenkor kiváló alkalom nyílik a síelésre, a barátok meglátogatására vagy az utazásra. A december végi időszakban még azok is ki tudnak venni szabadnapokat, akik még teljes állásban dolgoznak, így kipihenhetik az év fáradalmait aktívan, sportolva, barátkozva, ismerkedve vagy egy nyugágyon heverve is. Tekintettel a jelenlegi járványhelyzetre, utazni és wellnessezni szép kihívás, de így is maradtak lehetőségek a feltöltődésre. Használjuk ki őket!
Sokkal kevesebb a stressz
Az egyik legfőbb erénye a gyerek nélkül töltött karácsonynak a lazítás. Minden családanya méteres listákat vonszol maga után már novembertől, és extra adag stresszben próbálja beosztani az idejét a vásárlás, a takarítás, a dekorálás és a sütés-főzés között. Idén ez elmarad. Végre! Feltett lábakkal, forró csokit kortyolgatva nézhetjük, ahogy egyre téliesebbé válik a táj, gyertyákat gyújthatunk, zenét hallgathatunk, és nem kell hullafáradtan, munka után kukk sötétben, délután hatkor a boltokat járnunk. Ha nem főzünk hatfogásos menüt, akkor nem főzünk. Senki sem fogja számonkérni rajtunk, ahogy a hagyományos díszítéseket és a szokások megfelelő betartását sem. Ha úgy döntünk, teljesen figyelmen kívül hagyhatjuk a decemberi pörgést, és lelassulhatunk, befelé figyelhetünk kedvünk szerint.
Több idő jut a barátokra vagy az önkénteskedésre
A felszabadult idővel pedig azt teszünk, amit csak akarunk. Olvasunk, filmet nézünk, beszélgetünk a barátainkkal, képezzük magunkat, amihez éppen kedvünk szottyan. Végre van idő felkeresni a rég nem látott barátokat, rokonokat, akikre korábban soha nem jutott elég idő. Tartalmas beszélgetésekbe foghatunk, kirándulhatunk, ott alszunk, ahol szeretnénk. Ha pedig úgy döntünk, hogy megpróbáljuk a kevésbé szerencsések karácsonyát szebbé tenni, önkéntesként is hasznossá tehetjük magunkat. Az üresfészek-szindrómával küzdő szülők (igen, még nevet is adtak a kirepült gyerekek után maradt enyhe depressziónak és magányosságnak) leggyakoribb panasza az, hogy nem érzik magukat hasznosnak, fontosnak. Az önkénteskedés azonnal megoldja ezt a problémát. Segítsünk akár állatmenhelynek, akár ételosztóknak, vagy gyűjtsünk ajándékokat gyerekeknek, mindenképpen értelmes, tartalmas és megható időszak lehet a december, tele varázslatos pillanatokkal és boldog mosolyokkal.
Végre van időnk a párkapcsolatunkra
Szülőként a decembert sokan logisztikai rémálomként élik meg, amikor még annyi idejük sincs a párjukra, amennyi korábban jutott. Ha ez hosszú ideig így marad, úgy érezhetjük, eltávolodtunk partnerünktől, már csak apa- és anyaüzemmódban tudunk működni. Ám amint a gyerek a saját lábára állt, több időnk marad a kapcsolat (újra)építésére, randevúzásra, beszélgetésekre. Akár a gyerek apjával élünk, akár új párral, a december lehet a meghitt közös esték hónapja is, és nem az öldöklő rohanásé.
Tényleg ilyen egyszerű lenne?
Természetesen szülőként nem tudunk hirtelen átváltani a gyereknevelő üzemmódból. Megszoktuk, hogy nekünk kell gondoskodnunk, szeretnünk, az életünk a gyerek köré épült, és bizony küzdelmes mindezt elengedni. Pedig nem kérdés, hogy el kell: nem körözhetünk felnőtt gyerekünk körül csupán azért, mert nem tudjuk feldolgozni az elköltözését. Újra kell strukturálnunk az életünket, s ez nehézségekkel jár. Ugyanakkor megszületik valami új, valami más minőség, amit ugyanúgy megtanulhatunk élvezni a jó és a rossz oldalával egyetemben.
