Blaise Pascal nevével mindannyian találkoztunk fizika- vagy matematikaórán. Pedig sokkal több területen jeleskedett. Saját barátaitól kért kölcsönt, hogy pénzt adjon a rászorulóknak. Egy kedves tárgya volt csupán, minden másról lemondott.
Van, aki szerint szentségtörés összekeverni a tejbegrízt és az annak tetejére szórt ízesítést, míg mások boldogan kevergetik a még gőzölgő ételt.
Einstein relativitáselméletének megértése nélkül is szinte mindenki tudja, hogy az idő relatív – mivel úgy tűnik, minél idősebbek vagyunk, annál gyorsabban telik. Pedig az időmérő óraszerkezeteink nem csalnak, és a mi érzékelésünk sem. Akkor mégis hogyan lehetséges a kettő közötti különbség? A szubjektív idő felgyorsulása az életkor előrehaladtával egy régóta kutatott kérdés, de az okát illetően a tudósok között nincs egyetértés.
Maisie Williams és apja kapcsolata traumatikus volt – egy podcastben beszélt arról, minek köszönhette, hogy nyolcévesen megszabadult a helyzettől.
Kávéillat a boltban, cekkerben hazacipelt zacskós tej. Selyemcukor, akcentussal beszélő katonafeleségek. E.T.-figura és Donald kacsás rágó a trafikban.
Az érzelmileg elhanyagolt felnőtté válásnak van egy jó oldala is. Azok, akik így nőnek fel, megtanulnak néhány olyan módszert, amivel érzelmileg gondoskodni tudnak önmagukról. Ilyen az együttérzés, a nagylelkűség, a rugalmasság és a függetlenség.
Némelyiket titokban néztük a takaró alól, hiszen a szüleink szóltak, hogy nem nekünk való. Többségük azonban gyerekeknek szóló mesefilm vagy ifjúsági sorozat volt, de olyan nyomasztó, hogy aludni sem lehetett tőlük.
Vajon elvárható, hogy mindenki éretten viselkedjen a 18. születésnapja után? Az idegtudomány szerint nem: agyunk fejlődése ugyanis nem ekkor fejeződik be.
Híresek és gazdagok lettek, tömegek rajongtak – és rajonganak most is – értük. Abban értek el sikereket, amiben tehetségesek voltak, kellő alapossággal irigyeljük is őket emiatt, nézegetjük az álomházaikat, a vörös szőnyeges ruháikat. Egy helyre nem látunk be igazán. Arra a sötét, rémisztő helyre, amit a tragikus gyerekkoruk jelentett nekik. Így is az ő életükről álmodozol?
Szexuálisan egészséges és tartós párkapcsolatot kialakítani nem mindenkinek megy könnyen. Sokszor a gyerekkorunkig kell visszamennünk, hogy ráismerjünk azokra az élményekre és mintázatokra, melyeket magunkban hordozunk, és megértsük, hogy ezek hogyan hatnak szexuális viselkedésünkre.
Míg az anyák szerepe megkérdőjelezhetetlen és egyértelmű, az apák lányaikra gyakorolt hatását hajlamosak vagyunk kevésbé komolyan venni.
Klaus Grawe ismert pszichoterápia-kutató vizsgálatai szerint minden ember általános önértékelését nagyban befolyásolja 4 pszichológiai alapszükséglet gyermekkori kielégítettsége. Ha ezeket felismerjük, önmagunkat is jobban megértjük, és a gyerekeinknek is tudatosabb szüleivé válhatunk.
