Blaise Pascal nevével mindannyian találkoztunk fizika- vagy matematikaórán. Pedig sokkal több területen jeleskedett. Saját barátaitól kért kölcsönt, hogy pénzt adjon a rászorulóknak. Egy kedves tárgya volt csupán, minden másról lemondott.
A ritka tehetséghez különleges lélek párosult. Blaise Pascal matematikai tételei csupán gyermeki játékok ahhoz képest, amit az emberekért tett. Hiszen ameddig kiskorában kedvenc játéka a matematikai képletek írása volt, addig felnőttként valóságos szentként élt.
Könyvekkel játszott
A zseni korán elvesztette, édesanyját, 3 éves korától két nővére és édesapja nevelte. Egyszerű körülmények között éltek, akár egy átlagos család, azzal a különbséggel, hogy a kis Pascal nem gyerekjátékokkal játszott, hanem könyvekkel. Bár még nem tudott olvasni, nagy kíváncsisággal tanulta az ősi nyelveket. Édesapja úgy gondolta, hogy ez a tudás még jól jöhet a későbbiekben, ezért könyvekkel halmozta el a fiút – ne feledjük, hogy a 17. században járunk, vagyis az apa sokat költött fia „játékaira”. Érthető, hogy dühös lett, amikor meglátta, hogy Pascal a nyelvtanulás helyett a számokkal foglalkozik, ezért eltiltotta a matematikától. De az atyai tiltás nem használt, a kisfiú titokban geometriai könyveket kezdett olvasni, majd képleteket írt, amelyekkel bizonyította az ókori gondolkodók számításait.
11 évesen felfedezte a hangok fizikai határait, szintén játék közben. Ebéd alatt megkocogtatott egy edényt, ami zengeni kezdett, majd megfogta a tárgyat, erre a rezgés megállt, ő pedig rohant, hogy leírja a ma is használatos tételét.
Ezek után édesapja tudományos szemináriumra járatta. A fiú 14 éves volt, amikor nála háromszor, négyszer idősebb gondolkodókkal tanult együtt.
Apja kedvéért találta fel a számológépet
Hamarosan, 1640-ben megjelent a 17 éves Pascal első nyomtatott munkája Kísérlet a kúpos metszeteken címen, amely bekerült a matematikai könyvekbe. Egész Franciaország felfigyelt a zsenire, de a fiú sosem vállalt nyilvános közönséghajhász szerepléseket. Szerényen dolgozott a négy fal között, bizonyára ezért betegeskedett olyan sokat. Ritkán pihent, és a szabadba is leginkább családja kedvéért ment ki. Folyton otthon volt, így látott bele édesapja mindennapi gondjaiba, amik között első helyen szerepelt a fejszámolás nehézsége, ezért a kamasz Pacal feltalálta a számológépet, hogy segítsen apjának. A szerkezet úgy nézett ki, mint egy doboz, amely tele volt számos, egymással összekötött fogaskerékkel, és hatjegyű számokkal végzett számításokat. Később erre a mechanizmusra alapozták a gépek felépítését.
Elvonult a világ elől
Akár azt is mondhatjuk, hogy Pascal élete nem volt túl izgalmas, és ha hozzátesszük, hogy 28 évesen kolostorba vonult, akkor még kevésbé szenzációs. Sosem vágyott arra, hogy rajongói legyenek, pedig csupán egy szavába került volna, hogy a francia királyi udvar első számú ünnepelt tudósa legyen. De megtérése után minden addiginál szerényebben dolgozott. Saját naplójegyzete szerint 1654. november 23-án este tíz és éjfél között fentről misztikus megvilágosodást élt át. Ezt az élményt lejegyezte egy pergamendarabra, amit a zakója belsejébe varrt, és ezek után csak ezt a zakót viselte, hogy mindig emlékezzen a misztikus élményre. Ennek hatására úgy döntött, hogy követi lánytestvéreit, és maga is szerzetesnek áll. Bár orvosai eltiltották a munkától, hajthatatlan volt. Fiatalon betegségek egész sorában szenvedett: rosszindulatú agydaganatban, béltuberkulózisban és reumában. Ilyen állapotban öltött magára habitust, hogy egy kolostorban folytassa a számításokat. Emlékek szerint a szerzetesi élet hatására sokat javult állapota, és még tíz évig írta tételeit.
Kölcsönkért, hogy adakozzon
Közeli ismerősei szegény embernek tartották, aki sosem utasította el az adakozást. Felelőtlennek tartották, amiért gyógyszerek helyett a szegényekre költötte a pénzét. Még kölcsönt is kért barátaitól, hogy többet adakozzon, magára nem szánt egy vasat sem, legfeljebb akkor vett új holmit, ha a régi teljesen elhasználódott. Pascal életét tehát nemcsak a tudományok, hanem a szeretet is jellemzi. Amilyen jól gondolkodott az eszével, olyan erősen szeretett a szívével is.
