A mai negyvenesek és az ötvenes éveikben járók még emlékeznek arra, milyen volt kisdobos- vagy úttörőnyakkendőt kötni, ahogyan még jó pár íz és élmény is kapcsolódik ehhez az időszakhoz. Készítettünk egy galériát, hogy megmutassuk, miben volt egyedi ez a korszak a gyerekek életében.
Vannak olyan gyermekkori szokások és beidegződések, melyekről óvodásként vagy iskolásként szüleink noszogatása ellenére sem mondtunk le, mert pillanatnyi örömöket okoztak vagy biztonságérzetet nyújtottak. Ezek később felnőttként is gondot okozhatnak.
Negyvenkét éve mutatták be az Egyesült Államokban a legendássá vált Knight Rider sorozatot, amelyet 1982. szeptemberétől 1986. április 4-éig követhettek a rajongók. Bár a széria idestova 38 évvel ezelőtt véget ért, népszerűsége máig töretlennek mondható. Az évek során volt, aki pénzt és energiát nem kímélve David Hasselhoff filmbéli járgányát, KITT-et is megalkotta.
Amikor 1981-ben úgy döntöttek Magyarországon is, hogy bevezetik az ötnapos munkahetet, még nem tudhatták, hogy pontosan milyen hatással lesz mindez a családok életére. Miután az iskolákban is átálltak az ötnapos tanrendre, joggal vetődött fel a kérdés, hogy mit kezdenek a gyerekek és szüleik ezzel a korábbiakhoz képest jelentősen megnövekedett szabadidővel. Sokan aggódtak, hogy a gyerekek fejlődésére negatív hatással lesz, és aggodalmuk nem volt alaptalan...
Nincs olyan gyerek vagy felnőtt, aki ne tudna legalább egy Weöres Sándor-verset. Bár a Kossuth- és Baumgarten-díjas költő, író, műfordító és irodalomtudós számos műfajban alkotott, mégis nyelvi játékosságukról és leleményességükről ismert gyerekverseivel vált igazán kedveltté.
Pszichológiai vizsgálatok kiderítették, hogy a felnőttkori alvászavar egyik oka a gyerekkorban átélt traumákban is keresendő.
„Anya, tényleg nincs Mikulás?” – ez egy a sok olyan, decemberi ünnepek előtt felmerülő gyermeki kérdések közül, amelyre felnőtt legyen a talpán, aki jól tud válaszolni. Arról, hogy vajon hogyan készülhetünk fel és miként adhatunk megnyugtató feleletet csemeténk számára a Mikulással kapcsolatos érdeklődésére, Rosta Ági pszichológust, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szakmai munkatársát kérdeztük.
Hiába volt már húsz-harminc éve, hogy a nagyinál nyaraltál, mégis rögtön a nála töltött napok képei villannak be, ha megérzed az almás pite illatát? A szagokhoz és illatokhoz kötődő emlékek nagy hatással vannak az életünkre. Most már azt is tudni, miért.
Van, aki csak megszokásból, van, akinek megkönnyebbülést okoz, és van, aki valamilyen súlyos lelki probléma miatt rágja a körmét. Ettől a főként gyermekkorban kialakuló rossz szokástól, amit sokan felnőttként már szégyellnek, nem árt minél előbb megszabadulni. Ugyanis nemcsak esztétikai problémát okozhat, hanem egészségügyi panaszokhoz is vezethet.
Ha ijesztgetésről volt szó, nagyanyáinknak nem kellett a szomszédba menni válogatott praktikákért. Olyan érzékkel tapintottak rá a legérzékenyebb pontunkra, hogy több évtized múltán is végigszalad a hideg a hátunkon, ha arra gondolunk, milyen rémségekkel fenyegetettek bennünket. Összegyűjtöttük.
Ha csak minden erődet összeszedve, no és a lefolyót állandóan ellenőrizve mertél bemenni a fürdőszobába, és rendszeresen előfordult veled, hogy csakis felkapcsolt lámpánál voltál hajlandó elaludni, akkor biztos, hogy a kilencvenes évek nagyon bátor gyermeke vagy. És a legbátrabb felnőtt is, hiszen olyan filmeken nőttél fel, amelyek alaposan megedzették az idegrendszered.
Mindenkinek van olyan tárgyi emléke, amitől képtelen megszabadulni. Ennek a hátterében lelki eredetű probléma áll. Egy neves pszichológus válaszol arra, hogy miért olyan nehéz búcsút inteni a régi holminknak.
