gyerekkor 5 - Dívány

A gyerekek ki vannak szolgáltatva a felnőttek mindenkori akaratának, az ő döntéseiknek, időbeosztásuknak és irányításuknak. Maguktól még nem értik a környezetük mindenkori működését, ezért a váratlan történések is gyakorta átszövik a mindennapjaikat, amelyek feldolgozása nem feltétlenül egyszerű. Ebben segít a gyerekidő. Ilyenkor ő irányíthat, és dolgozhatja fel a saját belső feszültségeit, mégpedig a te jelenléted nyújtotta biztonságban. Általa mélyül a kapcsolatotok és fejlődik az együttműködés köztetek.

Mind boldog gyerekkort kívánunk a gyerekeinknek, de abba sokszor nem gondolunk bele, hogy ennek megvalósulásához éppen a negatív érzéseket, a stresszt és annak megnyilvánulásait kellene elfogadnunk. Ha ugyanis erre nincs lehetőség, pont nem olyan lesz az a gyerekkor, amit adni akarunk a gyerekünknek.

Igyekszünk minél jobb életet biztosítani a gyerekünknek, de néha olyan, mintha nem értékelné. Ellenkezik, elutasít, lázad, pedig, ha tudná, mennyivel könnyebb élete van, mint nekünk volt, értékelné. Vagy nem? Ha gyerekkorunkban nehézségeken mentünk át, igyekszünk tenni azért, hogy a gyerekeinket megkíméljük hasonlóktól. Ha ezt nem értékelik, az azért lehet, mert nekik másra van szükségük, mint amire gyerekként nekünk volt.

Mi vesz rá egy gyereket a lopásra? A kétségbeesés és a szűnni nem akaró bizonyítási vágy. Vágyik valamire, amit nem kap meg, és ezért elvenni igyekszik. A lopott tárgy azonban csak szimbólum, a valódi szükséglet az érzés, hogy ő maga értékes.

A gyerekeknek elsősorban nem a valódi életben kell megbarátkozniuk a félelmet keltő tárggyal, személlyel vagy helyzettel, hiszen az túlzottan rémisztő és kockázatos lenne a számukra, hanem egy másik, fantáziával kevert világban. Szerepekbe bújnak, külön jogokkal, képességekkel ruházzák fel magukat, és irányítják a cselekményt, hogy a félelem lekicsinyüljön számukra, és így legyőzhetővé váljon.

Az alvajárás sokkal gyakoribb jelenség gyerekkorban, mint felnőttkorban, ezért a kutatók is más kiváltó okot vélnek a jelenség hátterében. Míg a felnőtteknél rendszerint a túlzott stressz, inszomnia, esetleg depresszió következtében alakulhat ki a leggyakrabban, addig a gyerekeknél a még nem teljesen fejlett agyi működést vélik felelősnek.

A gyerekeknek a játék, a rajz és a mese segít feldolgozni az őket érő külső és belső ingereket, eseményeket, változásokat. A feldolgozás hatékonyságát pedig nagyban befolyásolhatja, hogy szülőként mekkora szabadságot adunk nekik ebben.

A gyerekek látszólag bagatell dolgok miatt akadnak ki és rendeznek jelenetet. Legalábbis kívülről így tűnik. Ha azonban kicsit mélyebbre ásunk, megláthatjuk, hogy ők is pont azoknak az értékeknek a védelmében igyekeznek cselekedni, amelyeket mi, felnőttek is féltve őrzünk.

Manapság a rágcsálnivalóknak komoly értékük van, hiszen a szülőket rengetegszer húzzák ki a pácból. Gyors megoldást nyújtanak hisztik, éhségrohamok, sőt még „nem evések” esetén is. A korai hozzászokás azonban komoly negatív hatással lehet a gyerekek fejlődésére, és nem csak az elhízás miatt.

Mégsem akar velem lenni, csak nem mondja ki? Ezen a kérdésen emészted magad, miközben tárga nyílt szemmel fekszel az ágyban. A másik már javában szuszog melletted, magadra maradtál a sötétben. Hiába vagy kedves, megértő, türelmes, a partnered nem igazán nyílik meg neked. Azt fontos látnod, hogy a reakciói sokszor nem a te viselkedésedtől függnek. De akkor mitől?

A gyerekek első hat évükben jellemzően egocentrikusak, önzők. Ez azonban természetes. Szülőként mégis tehetünk valamit a gyorsabb fejlődés érdekében: tükrözni az érzelmeiket, és sokat mesélni.

Ágy alatti szörnyek, szekrénybe bújó szellemek, sötétség és ijesztő árnyak. Mi idézi elő, és mi vet véget a gyerekek irracionális félelmeinek?