Pszichológiai vizsgálatok kiderítették, hogy a felnőttkori alvászavar egyik oka a gyerekkorban átélt traumákban is keresendő.
Felmérések szerint minden tizedik felnőtt szenved valamilyen súlyos panasztól, ami hátráltatja a pihentető alvást. Ahhoz azonban, hogy az alvászavart megfelelően lehessen kezelni, fontos felderíteni a kiváltó okokat.
A depresszió és a szorongás is okozhat panaszt
Az életmódbeli, alváshigiénés tényezők, a belgyógyászati és neurológiai kórképek mellett mentális betegségek is okozhatnak krónikus álmatlanságot. Ez utóbbiak felismerése nem könnyűfeladat. Alvászavart okoz egyebek között a depresszió. Ez a hangulati és az érzelmi zavar szomorúsággal, lehangoltsággal, kilátástalansággal és önértékelési zavarokkal párosul. A depresszió okozta panaszok között az egyik leggyakoribb az alvászavar. A betegség előfordulása többnyire tinédzserkorban és 45–50 éves kor körül jellemző, a felnőttek között pedig a nők veszélyeztetettek inkább.
Ha további érdekességeket szeretnél megtudni a depresszióról és egy azzal kapcsolatos, nem mindennapi kutatásról, olvasd el az erről szóló cikkünket!
A szorongásos zavarok is rendkívül gyakoriak, becslések szerint az emberek negyede él át élete során valamilyen szorongásos betegséget. A szorongással járó kóros félelem szintén okozhat alvási zavarokat.
A gyermekkori bántalmazás az egész életünkre kihat
Egy friss kutatás azt is felfedte, hogy a gyermekkori rossz bánásmódnak hosszú távú következményei lehetnek. Kiderült, hogy a gyerekkori bántalmazás egyebek között hatással van a felnőttkori egészséges alvásra is.
Azt, hogy a kutatásban részt vevők milyen típusú bántalmazásnak volt kitéve, három kategóriába osztották a szakemberek. A résztvevők többsége az úgynevezett alacsony bántalmazási kategóriába tartozott, miután csekély vagy semmilyen gyermekkori bántalmazásról nem számoltak be. Az ebbe a csoportba tartozók többsége nő volt.
Mindössze alig öt százalékuk tartozott azok közé, akik gyermekkorukban magas fizikai és érzelmi bántalmazásnak voltak kitéve. Ez jelentős fizikai és érzelmi abúzust jelentett, de nem volt jellemző a szexuális bántalmazás. Ebbe a csoportba olyan résztvevők tartoztak, akiknek többségét nem házasságban élő, de magas iskolai végzettségű szülők nevelték fel.
A harmadik kategóriába azokat sorolták, akik jelentős szexuális bántalmazásnak voltak kitéve, ez az agresszió a résztvevők csaknem négy százalékát érintette.
A megfigyelések szerint az alvásproblémák főként a második és a harmadik kategóriába sorolt embereket érintették.
A kutatók szerint azok, akiket gyermekkorukban fizikailag és érzelmileg bántalmaztak, vagy szexuálisan molesztáltak, azért küszködtek alvási problémákkal, mert nem tudták egészségesen kifejezni és kezelni érzelmeiket, és ez hatással volt a felnőttkori szokásaikra, egyebek között az alvásukra.
