Az érzelmileg elhanyagolt felnőtté válásnak van egy jó oldala is. Azok, akik így nőnek fel, megtanulnak néhány olyan módszert, amivel érzelmileg gondoskodni tudnak önmagukról. Ilyen az együttérzés, a nagylelkűség, a rugalmasság és a függetlenség.
„Nincs szükségem segítségre” – mondják mosolyogva azok, akiknek már gyerekkorukban jelen volt az érzelmi elhanyagolás. Ez egy nagyon erős jelenség, és ehhez olyan családban kellett felnőni, ahol az érzések nem számítottak.
Jonice Webb pszichológus szerint az érzelmileg elhanyagolt emberekre jellemző az önvád, az önirányított harag és az alacsony önegyüttérzés, de mindezt, ha segítséggel is, le tudják győzni.
„Akiket érzelmileg elhanyagoltak, azok a legerősebb felnőttek közé tartoznak. Talán nehéz elhinni, de van jó oldala is az érzelmileg figyelmen kívül hagyott emberek felnőtté válásának” – írta a pszichológus, aki szerint ezek az emberek 5 nagyon ritka képességgel bírnak.
1. Függetlenség
Az érzelmileg elhanyagolt ember gyerekkora az önellátás gyakorlóterepe volt. Probléma volt a tanárral? Megoldotta. Konfliktus egy baráttal? Ő maga találta ki a megoldást.
Annyira megszokta, hogy egyedül van a nehézségekkel, hogy most, felnőttként valószínűleg szívesebben csinálja meg maga a dolgokat.
A legtöbb esetben képes is rá, nem szorul másokra, és még időt is spórol azzal, hogy nem várja meg, amíg mások cselekszenek helyette.
2. Együttérzés
Gyerekként túl gyakran hagyták figyelmen kívül az érzéseit. Ám ez valószínűleg nem akadályozta meg abban, hogy mások iránt tudjon érezni.
Sok ember, akit gyermekkorában érzelmileg elhanyagoltak, kevésbé érti és használja a saját érzéseit, de fokozott érzékenységet mutat mások iránt.
Az együttérzés erős, gyógyító és összekötő erő, ami bennük megvan, és ezt ők jól tudják használni.
3. Önzetlenség, az adás öröme
Miután gyermekkorában kevés érzelmi elismerésben és megerősítésben részesült, megtanulta, hogy ne kérjen dolgokat. A függetlenséghez és az együttérzéshez hozzátartozik, hogy jobban tisztában vagy mások szükségleteivel, mint a sajátjával. Így most felnőttként sem kér, inkább csak ad, és szeret adni.
4. Rugalmasság
Tőle gyerekként nem sűrűn kérdezték meg, hogy mit akar, mire van szüksége, nem volt más választása, mint alkalmazkodni az adott helyzethez. Ez azzal járt, hogy felnőttkorában sem lett követelőző, rámenős vagy irányító. Ehelyett pont az ellenkezője: sokkal rugalmasabb, és könnyen alkalmazkodik bármilyen kényes helyzethez.
5. Szimpátia
A pszichológus szerint a gyerekkorban érzelmileg elhanyagolt emberek általában a legszimpatikusabbak a világon. Olyan jelzőkkel illeti őket, mint: együttérző, adakozó és önzetlen. Ezek az emberek ott vannak, amikor egy igaz barátra van szükség, amikor a család tanácsra vagy támogatásra szorul, de talán még az idegenek is számíthatnak rá. Sok érzelmileg elhanyagolt ember titokban tudatában van hatalmas erejének, és ezt önmagában értékeli is. Sokszor mondják azt, hogy „nincs szükségem semmire”, „tudom kezelni”, „majd én gondoskodom róla”, „erős vagyok”.
Ha ezek igazak rád, nem kell megrémülni. A gyermekkori érzelmi elhanyagolás szépsége, hogy erősségeid tartósak maradnak, akkor is, ha egyensúlyba szeretnéd őket hozni.
Független maradhatsz, de elveszted a félelmed attól, hogy valakitől függsz, amikor szükséged lesz rá. Nyugodtan kérhetsz segítséget, amikor igényled, ettől még rugalmas és szimpatikus maradsz, csak közben elkezded önmagadat is szeretni és tisztelni.
