francia 4 - Dívány

Bájos arc, szabályos szájacska, kifejező, zöld szemek: Gérard Philip – ekkor még e nélkül – kisfiúnak is gyönyörű volt. Legnagyobb szövetségese és cinkostársa, az édesanyja, imádta, akárcsak a bátyját. Cannes-ban született, 1922-ben, és dédelgető, szeretetteljes polgári légkörben nőtt fel. Bár eleinte nem színésznek készült, ő lett a II. világháború utáni európai filmgyártás legnagyobb sztárja.

A 20. század eleji francia irodalom legkiemelkedőbb írónője volt Colette, akiről mégis alig hallott a nagyvilág. Botrányhősként sokkal inkább ismerik, pedig művészete és az önkifejezés iránti olthatatlan vágya kibogozhatatlan egységbe fonódott.

Egy tizenkilenc éves parasztlány, akit máglyán égettek meg boszorkányság vádjával, a franciák legnagyobb nemzeti hősévé vált.

Ma már szemünk sem rebben, ha kiderül, hogy politikusnak, elnöknek vagy királynak szeretője van, de a középkorban azért egészen másképp tekintettek a kérdésre. Franciaországban mégis így szerzett magának elképesztő hatalmat és népszerűséget az első hivatalos európai királyi kedves.

Az, hogy nagyon komolyan veszik. Az éves baguette-versenyen például nem csak 10-15 baguettet kóstolnak meg: 138 résztvevő péksüteményén is átrágják magukat!

Most mutatják be Emmanuel Mouret legújabb filmjét, A szerelem művészetét. A Csak egy csók rendezőjének új alkotása a Locarnoi Nemzetközi Filmfesztiválon és a Montreali Nemzetközi Filmfesztiválon is a versenyprogramban szerepelt, de minket nem vett meg.

Igazi francia film, remek szereplőkkel és még jobb ételekkel. Ehhez már csak némi intrika kell, és máris belecsöppenünk az Elysée-palota életébe. Mert a franciák két dologhoz mindig jó érzékkel nyúlnak: a lábosokhoz és a filmekhez.

A Barátok, szerelmek, barbecue című filmnek vannak jó mondatai, és iszonyatosan szexi, francia főszereplője is.

Egy házasságtörő kapcsolat unortodox ábrázolása a francia újhullám 84 évesen is menő nagymestere, Jean-Luc Godard új filmjében: Búcsú a nyelvtől.

Egy siket család és halló lányuk, egy isteni hang, némi szerelem na meg a dráma. Ezt kínálják kánikulára a franciák.

Nem panaszkodhatom: úgy alakult, hogy idén négyfelől tojt nekem a nyuszi, mind a négyszer jó nagyokat, és ami a legfontosabb, finomakat.

Kétségtelen, van, mindig is volt és mindig is lesz az öltözködésben egy olyan szint, ahol nem a ruha szabása, ötletessége, minősége, nőiessége vagy akár eredetisége számít, hanem pusztán csak az, hogy a megfelelő logó legyen rajta, lehetőleg minél nagyobb méretben.