Elképesztően karcsúra fűzött alakjával, drámai sminkjével és bizarr, már-már karikatúraszerű megjelenésével Polaire a századforduló Párizsának legkülönösebb sztárja és az egyik első modern celeb volt, aki szinte bármit megtett, hogy beszéljenek róla.
A felvilágosodás egyik legellentmondásosabb alakja, Jean-Jacques Rousseau elméletben nagyon értett a gyermekneveléshez, a valóság azonban sajnálatosan más képet mutatott.
Mindössze harminchat év adatott neki, mégis kitörölhetetlen nyomot hagyott a művészet történetében. Henri de Toulouse-Lautrec, a testi fogyatékossága ellenére fáradhatatlanul alkotó festő és grafikus több ezer művében örökítette meg a Montmartre éjszakáinak táncosait, mulatóit és különc figuráit, s mára a modern festészet egyik klasszikusává vált.
A francia királynak, II. Henriknek számos szeretője volt, de szívéhez egy nála 19 évvel idősebb nő állt a legközelebb. A királyné, érthető okokból, nem kedvelte vetélytársát, de adódott olyan helyzet, amikor mégis hozzá kellett fordulnia.
Az anyakirályné mindent elkövetett, hogy félreállítsa XIV. Lajos közeléből Louise de la Vallière-t, de a királyi szerető helyét végül bizalmasa és régi barátnője foglalta el.
Antoine Lavoisier alapjaiban változtatta meg a kémiát, mégsem menekülhetett a forradalom haragja elől: a tudós az életével fizetett kutatószenvedélyéért.
A francia nők titka sokak szerint a stílusukban rejlik. Miközben azonban a külföldiek rajonganak ezért az eszményképért, egyre több francia nő kérdőjelezi meg a létjogosultságát.
A francia köztársaságot és szabadságot megtestesítő Marianne alakja a 20. században számtalan gúnyolódásra adott okot: a második világháború idején a német propaganda azt sugallta, a franciák gyengék és nőiesek – szemben az erős és férfias Németországgal.
Franciaországban egészen a 21. századig, 2013-ig érvényben volt egy 1800-ban hozott rendelet, amely megtiltotta a nőknek, hogy farmert viseljenek.
Bridget Bardot korának angyalarcú szexszimbóluma volt, ám a kedves mosoly mögött rengeteg szenvedés lakozott, amelynek köszönhetően sokszor került összetűzésbe a családjával, a vallással, de még saját gyermekével is.
Hosszú vitában fejtegethetnénk, hogy vajon mi számít az emberiség történetének egyik legnagyobb művészeti teljesítményének. Talán az elveszett olümpiai Zeusz-szobor? A gízai piramisok? Netán a Sixtusi kápolna? A döntés nehéz, de vannak, akik átvágnák ezt a gordiuszi csomót.
Az 1957-ben Nobel-díjjal jutalmazott Albert Camus nemcsak könyveiben vallotta a szabadság mindenek felett való szerepét, hanem magánéletében is: a sármos író nem volt a hűség mintaképe.
