Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Elképesztően karcsúra fűzött alakjával, drámai sminkjével és bizarr, már-már karikatúraszerű megjelenésével Polaire a századforduló Párizsának legkülönösebb sztárja és az egyik első modern celeb volt, aki szinte bármit megtett, hogy beszéljenek róla.
Az algíri születésű Émilie Bouchaud az 1880-as évek végén, Párizsba kerülve megkérdezte édesanyját, miért nevezik a nagy színésznőket sztároknak. A montmartre-i házmesterné (aki tizenegy gyermeket szült, ám közülük csak ketten, Émilie és Edmond érték meg a kamaszkort), jobb válasz nem jutván eszébe, így felelt: „Azért, mert este ragyognak fel, mint a csillagok.”
A válasz megragadt a kamaszlány emlékezetében. Amikor tizenhét évesen kávéházi énekesnőnek állt, s a művészneve után érdeklődtek, a legfényesebb csillagot választotta. Így lett Émilie Bouchaud-ból Polaire, a sarkcsillag, akinek a nevét a 20. században Párizsban mindenki ismerte – nem utolsósorban extravagáns megjelenése és botrányai miatt.
Miniszoknya és rövid haj
„Száz sous-val a zsebemben érkeztem Párizsba. Nagyon fiatalon. Tizenhat évesen. Már az első este volt szerződésem. Egy kis Batignous-i kabaréban léptem föl. (…) Két nap múlva kezdtek beszélni rólam. Egy hét múlva faképnél hagytam a kabarét. Aztán a másodikat, harmadikat, ötödiket is” – emlékezett vissza Polaire túl az ötvenen a pályakezdésre.
Nem bízta a véletlenre a sikert: igen rövid szoknyát viselt, és a haját is vállig érőre vágatta. (Mindkét tett hallatlan merészségnek számított akkoriban.) Tulajdonképpen a véletlennek köszönhette, hogy ő lett a modern kor egyik első, rövid hajat viselő énekesnője: „Egy este a fodrászom ondolálás közben elégette a hajamat. Jó darab perzselődött meg belőle. Rettenetesen odavoltam, hisz ez egy időre egész színházi karrierem megszakítását jelentette volna.
Mert abban az időben a haj fontosabb szexepileszköz volt, mint ma a kombiné.”
Ekkor jutott eszébe, hogy rövidre vágassa a haját, amit a „halálra vált borbély” készségesen meg is tett.
A darázsderekú Polaire
Az énekesnő extravagáns megjelenését kiegészítette a füstös, erőteljes fekete szemfestés is, amit az arab világból hozott magával. Az igazi kuriózum azonban a mindössze 41 centiméteresre befűzött dereka volt, ami a 97 centiméteres mellbőséggel több mint izgalmas kontrasztot alkotott. Nem meglepő hát, hogy Henri de Toulouse-Lautrec is megörökítette az énekesnőt; az író Jean Lorrain pedig igen felfokozottan nyilatkozott róla: „Polaire! A nyugtalan és nyugtalanító Polaire!
Az a törékeny kis teremtés, akinek a dereka olyan fájdalmasan karcsú, olyan kétségbeejtően vékony, hogy az ember attól fél, mindjárt felsikolt vagy kettétörik a görcsösen szoros fűzőben.
Extravagáns, narancsszínű, íriszlevelekkel ékes kalapja alatt ott az óriási, telhetetlen száj; a feneketlen, fekete szemek, sötét karikákkal és véraláfutásos árnyakkal; az izzó pupillák, a zilált, éjfekete haj; a nyugtalan és nyugtalanító Polaire, akinek egész kísérteties Salome-arcából foszfor, kén és paprika tüze árad!”
„Fiús teremtés”
Polaire sikerei csúcsát akkor érte el, amikor megkapta Henry Gauthier-Villars és felesége, Colette sikerkönyv-sorozatának, a Claudine-nak a címszerepét a mű színpadi változatában. Ez a népszerűség addig nem ismert fokára repítette, mindenki utánozta hajviseletét, megjelenését, s híre még az épp Párizsban tartózkodó Ady Endréhez is eljutott. „Egy időben hárman voltak Willyék: Willy, Colette és Polaire. Polaire, ez a fiús teremtés, aki egy huszadrangú cirkuszban kezdte, ma híres színésznő. S otthagyta Willyt, Colette-et s az egész furcsa múltat” – adott hírt a furcsa ménage à trois-ról Ady 1907-ben a Budapesti Naplóban.
A világ legcsúnyább nője
A karcsú derekú énekesnő 1909-től kezdve némafilmekben is szerepelt. A Claudine-őrület után sorra kapta a felkéréseket, s 1910-ben ellátogatott New Yorkba is. A város tárt karokkal fogadta, annak ellenére – vagy éppen azért –, hogy a „világ legcsúnyább nőjeként” harangozták be. A különös hírverésről a magyar sajtó is beszámolt: „A hírlapokra olyan fejet sajtoltatott neki az impresszáriója, mint egy kis kutyának, termete elefántnagyságú volt és a lábai legalábbis olyanok, mint John Bull-nak” – tudósított a Délmagyarország. „Pardon, uraim, mondotta Polaire a szemtelenkedő újvilági riporternek,
ne azt nézzék, hogy szép vagyok-e vagy csúnya, ne méregessék a lábamat, kezemet, karcsúságomat, nézzenek meg a színpadon és ítéljenek.”
Rabszolgája és kismalaca is volt
Azt a – mai szemmel nézve igencsak ízléstelen – tettét sem hallgatták el, miszerint „rabszolgát” vásárolt magának Amerikában: a 14 éves, fekete bőrű, Jimmy nevű fiú egy szót sem tudott franciául, ellenben egy nyakába akasztott táblával kellett téblábolnia, amin felirat tudatta, hogy a fiú Polaire kisasszony tulajdona, és kérte a megtalálót, vigyék haza hozzá.
„Riválisaim és ellenségeim megőrültek az irigységtől, mert ez újabb alkalom volt arra, hogy egész Párizs rólam beszéljen”
– vallotta be Polaire, megbánás nélkül, idősebb korában. Máskor azzal borzolta a kedélyeket, hogy Mimi nevű kismalacára gyémántokkal kirakott nyakörvet erősített, ő maga pedig orrkarikát viselt.
Népszerűsége az 1910-es években ért csúcsra. Európa több országában is vendégszerepelt, s a walesi herceg, a balkáni fejedelmek, a maharadzsák és különböző amerikai olajültetvényesek versengtek, hogy kinek a drágaköveit fogadja el. (Magyarországra nem jutott el, csak Bécsbe.) Az első világháború után azonban elmaradtak a felkérések, s leginkább autóbalesete révén került be a lapokba; no meg azzal, hogy a világszépségversenyek mintájára világcsúfságversenyt szervezett, amin maga is indult.
Túl a csúcson
1933-ban kiadta emlékiratait, de egyre nehezebben tudott megélni, s depresszió is kínozta. Fellépni már nem hívták, a lapok pedig kíméletlenül megírták, hogy eljárt felette az idő.
„Öreg. Hiába, túl az ötvenen, már csak a nagyon kiváltságosak képesek dacolni az idővel. Még azok sem napfénynél, félméternyi kritikus távolságból”
– állapította meg a Magyarország újságírója a hatvanhoz közeledő Polaire-ről. „Egy kis Place St. Augustin-i kávéház teraszán nézem ráncoktól meghengerelt arcát, amin pedig már festék minden... Fáradt és öreg a bőre, a szája, a szeme, a hangja.”
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Ő maga így összegezte az idő múlását:
„Tulajdonképpen semmi se történt velem. Híres voltam, és ma öreg vagyok. Ez már másokkal is megesett”
– nyilatkozta 1933-ban. Még hat évig élt, nagy nyomorban: egyetlen luxusa az volt, hogy a hajába kék színű szalagot fűzött. A nyugtalan és nyugtalanító Polaire, a bubifrizura és a miniszoknya egyik első harcosa 1939-ben, 65 éves korában hunyt el. Párizs egyik külvárosi temetőjében nyugszik.
Kapcsolódó: A 20. század elején a férfiak a Barrison-lányokért is rajongtak
