Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A felvilágosodás egyik legellentmondásosabb alakja, Jean-Jacques Rousseau elméletben nagyon értett a gyermekneveléshez, a valóság azonban sajnálatosan más képet mutatott.
1745-ben a 33 éves Jean-Jacques Rousseau immár harmadik éve élt Párizsban. Egy régi, szerény fogadóra emlékeztető szállodában lakott, a Quartier Latin egyik mellékutcájában: a Rue des Cordiers-en álló intézményt fellengzősen Hôtel Saint Quentinnek nevezték, valójában azonban kispénzű diákok és hasonlóan szerény anyagi körülmények között élő művészek időszakos otthona volt, akiket vonzott a Sorbonne közelsége.
Bár Rousseau Vallomásai szerint sem az utca, sem a szálloda, sem a szoba nem volt épp szépnek mondható, mégis élete fontos helyszíne lett az ütött-kopott garniszálló: itt ismerkedett meg a 24 éves Thérèse Levasseurrel, aki mosónőként és szobalányként dolgozott. A fiatal lány megjelenése a visszaemlékezések szerint kifejezetten előnytelen volt, s ráadásul írni-olvasni is alig tudott, de Rousseau-t ez nem zavarta: mint későbbi alapművében, az Emil, avagy a nevelésről című munkájában kifejti, a nő egyedüli hivatása az, hogy valakinek a felesége legyen és anya váljon belőle:
„A nőnevelésnek a férfiak igényeit kell szolgálni. A nő arra született, hogy alávesse magát a férfiaknak.”
Rousseau gyermekkora
Rousseau, mire szülővárosából, Genfből Párizsba ért, igencsak mozgalmas ifjúkort tudhatott maga mögött. Mivel anyja belehalt a szülésbe, tízéves koráig órásmester édesapja nevelte, akivel éjszakákon át olvasgatták a görög-római történetírók műveit. A heves vérmérsékletű apa azonban meggondolatlanul kardot rántott néhány angol tisztre, aminek következtében száműzték a városból. Jean-Jacques – bátyja, François társaságában – ekkor lelkész nagybátyja pártfogásába került, majd egy rézmetsző inasa lett, aki azonban kegyetlenül bánt vele.
Madame Warens pártfogoltja
A fiatalember három évig bírta a megpróbáltatásokat, majd 1728 tavaszán megszökött szülővárosából. Savoy megye egyik katolikus papja fogadta be, aki bemutatta a 29 éves Françoise-Louise de Warens-nek.
A nemes hölgy elvált férjétől, és küldetésének tekintette, hogy segítse a frissen katolizált fiatalembereket, bár ezt sajátosan értelmezte: némelyikükkel aztán viszonyt kezdett.
Madame Warensnél ugyanakkor gyakoriak voltak az összejövetelek, ahol irodalomról, művészetről, filozófiáról beszélgettek a megjelentek, s Rousseau szellemi fejlődését is nagyban meghatározták ezek az alkalmak.
Veszedelmes viszonyok
Rousseau az elkövetkező években különböző titkári és tanári állásokat vállalt Itáliában és Franciaországban, de vissza-visszatért Madame Warenshez, s rövidesen szerelmi kapcsolat alakult ki közöttük. Ez viszont bűntudatot okozott a fiatalembernek: a vérfertőzésre emlékeztette, annál is inkább mert az asszonyt Mamannak („anya”) szólította, az pedig őt petitnek („kicsikém”). Emellett tudomása volt arról is, hogy nem ő az egyetlen, aki Madame Warens kegyeibe férkőzött: a hölgy többek közt birtokának intézőjével is viszonyt folytat, s a ménage à trois nem nyerte el Rousseau tetszését.
Rousseau 1741-ben, 29 évesen hagyta el a Madame házát. Az volt a terve, hogy párizsi megélhetését az általa kiötlött, új típusú kottaírási rendszer fedezi majd, de csalódnia kellett: az Akadémia elutasította, s kénytelen volt rosszul fizető titkári állásokat vállalni.
Összebarátkozott a filozófus-író Denis Diderot-val, s később mellette kapcsolódott be a francia Enciklopédia munkálataiba is, különféle szócikkek írásával. Amikor azonban otthagyta titkári állását, megélhetési nehézségei támadtak – erre az időszakra esett megismerkedése a mosónő Thérèse Levasseurrel.
Elveszejtett gyerekek
Thérèse és Rousseau kapcsolata több mint három évtizeden át tartott. A nő öt gyermeket szült Rousseau-nak, de egyiket sem nevelték fel: a csecsemőket a párizsi Talált Gyermekek Kórházának (Hôpital des Enfants-Trouvés) adták.
A házaspár egyetlen gyermeke sem kapott nevet: amint megszülettek, Rousseau rongyokba burkolva átadta őket a híresen magas halálozási arányairól ismeretes intézménynek.
(Annak az esélye, hogy egy ide került csecsemő megérje a felnőttkort, mindössze egy volt a tízhez.) Amikor tíz évvel később megszólalt a lelkiismerete, és a kórházban érdeklődött lelencbe adott gyermekei sorsa felől, semmilyen feljegyzést nem talált már róluk.
Később, Vallomásaiban arra hivatkozott, hogy nehéz körülményei és filozófiai meggyőződése miatt nem lenne képes megfelelő nevelést biztosítani a gyerekek számára, attól a gondolattól pedig mindennél jobban reszketett, hogy gyermekeit egy olyan családra bízza, akik szerinte alkalmatlanok.
Nem tudni, hogy Thérèse Levasseurben milyen érzéseket keltett Rousseau érzéketlensége, de feltételezhetjük, hogy sok beleszólása nem volt a dolgok alakulásába.
„Soha el nem hagynám, de feleségül sem venném”
– jelentette ki Rousseau többször is Thérèse-ről, aki nem volt olyan helyzetben, hogy követelőzhetett volna, hiszen nem állt befolyásos család a háta mögött. Rousseau ebben a „vadházasságban” megkapta az alkotáshoz szükséges nyugalmat, a szexuális szabadságot és függetlenséget, ugyanakkor mégsem kellett nélkülöznie az otthon melegét – legfeljebb a gyermekzsivajt, de mint láthattuk, arra nem volt igénye.
Rousseau, a pedagógus
Rousseau, annak ellenére, hogy tulajdon gyermekeivel egy napot sem törődött, különösen szívén viselte a gyermekek nevelésének kérdését. Emil, avagy a nevelésről című művében amellett érvel, hogy a gyerekek számára a vidéki környezet a megfelelő, míg a nagyvárosok sem testileg, sem szellemileg nem szolgálják a gyermekek épségét. Nem mulasztotta el hangsúlyozni az apa szerepét sem a fiúk nevelésében – bár neki magának még az ezzel kapcsolatos minimumot sem sikerült teljesítenie, amint azt kritikusai, például az általa nagyra tartott Voltaire kifejtették.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Rousseau A társadalmi szerződésről című műve és az Emil is heves indulatokat szült: Genfben parancsba adták, hogy ha az író vissza találna térni a városba, tartóztassák le. Három évig Franciaországban élt, majd miután falusi szomszédai méregkeveréssel vádolták és megkísérelték megölni, 1765-ben Angliába emigrált. (Itt írta meg a Vallomásokat.) 1778-ban hunyt el, felesége egy év múlva megházasodott: Rousseau egyik tanítványának inasa vette el, akivel huszonhárom évig élt törvényes házasságban.
Kapcsolódó: A francia forradalmat jelképező nőalakot mindenki ismeri, de vajon miért félmeztelen?
