Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Legtöbben reflexszerűen nyúlunk a rágós selyempapír után egy-egy kiadós ebéd vagy kávé után. A rágógumizás hozzátartozik a mindennapjainkhoz: frissíti a leheletet, tisztítja a fogakat, sőt sokan a stressz levezetésére vagy a koncentráció fokozására használják. Csakhogy a legújabb szakértői figyelmeztetések szerint van egy sötét oldala is ennek a látszólag ártatlan szokásnak.
Sokan még mindig abban a hiszemben élnek, hogy a rágógumi valamilyen természetes növényi gyantából vagy gumialapból áll, mint a történelem korai szakaszaiban. A valóság azonban az, hogy a ma forgalomban lévő, szupermarketek polcain sorakozó termékek szinte kivétel nélkül úgynevezett élelmiszeripari polimerekből épülnek fel.
Ezek a szintetikus anyagok biztosítják, hogy a rágó órákon át megőrizze a rugalmasságát, ne essen szét a szájunkban, és hosszú ideig megtartsa az ízét. A probléma forrása pont ebben rejlik: ezek a polimerek pontosan ugyanúgy viselkednek, mint a flakonok vagy zacskók műanyagjai, azaz a mechanikai hatásokra idővel apró, mikroszkopikus részecskékre töredeznek.
Perceken belül jön a mikroműanyag-fröccs
A rágás során a gumialapból a folyamatos fizikai terhelés miatt apró mikroműanyag-részecskék válnak le. Pilling Róbert, a Semmelweis Egyetem Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszékének mesteroktatója rávilágított a folyamat kockázataira:
a rágózás megkezdése után már néhány perc elteltével akár több ezer mikroműanyag-részecske is felszabadulhat.
Ezeket a láthatatlan darabkákat a nyálunkkal együtt folyamatosan lenyeljük, így azok egyenesen az emésztőrendszerünkbe vándorolnak. Bár a szakértő szerint a részecskék többsége kiürül a szervezetből, egy részük képes felszívódni a bélrendszerben, és bekerülhet a vérkeringésbe is.
Bár jelenleg még nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a rágózásból származó mikroműanyagok konkrét betegségeket okoznának, a kutatók globálisan gyanakvóak. Elképzelhető, hogy a szervezetben felhalmozódó plasztikszemcsék hosszú távon krónikus gyulladásos folyamatokat indítanak el, vagy kedvezőtlenül megváltoztatják a bélmikrobiom, azaz a bélflóra kényes egyensúlyát.
Riogatás helyett tudatosság
A Semmelweis Egyetem oktatója hangsúlyozza: a cél nem a felesleges pánikkeltés. A rágógumi nem tartozik a legfőbb mikroműanyag-források közé, hiszen a mikroszkopikus műanyagok ma már ott vannak a belélegzett levegőben, a vizekben, a talajban és a palackozott üdítőkben is.
Ugyanakkor a rágó nem nélkülözhetetlen része az étrendünknek, ezért a rendszeres, napi szintű fogyasztását érdemes lenne átgondolni. A rágózás ismert előnyei – mint a megnövekedett nyáltermelés és a mechanikai tisztítás – a megfelelő, alapos fogápolással és környezettudatos szájhigiénés eszközökkel is maradéktalanul elérhetők.
Ha valaki mégsem tud lemondani a rágás élményéről, alternatívaként választhatja a természetes növényi gyanta alapú, biológiailag lebomló rágógumikat is. Ezek ugyan még kevésbé elterjedtek, és eltérő állaguk, szokatlanabb ízviláguk miatt
kompromisszumot igényelnek, de teljesen műanyagmentesek.
A Weborvos szakértői cikke szerint az alkalmi, ritka rágózás miatt senkinek sem kell aggódnia, de a hosszú távú mikroműanyag-terhelésünket látványosan csökkenthetjük, ha a mindennapokban a mértékletességre és a tudatos fogyasztói döntésekre törekszünk.
