Antoine Lavoisier alapjaiban változtatta meg a kémiát, mégsem menekülhetett a forradalom haragja elől: a tudós az életével fizetett kutatószenvedélyéért.
1794. május 8-án egy ötvenéves férfi állt a párizsi Concorde (akkor: Révolution) téren a guillotine előtt. Antoine Lavoisier a forradalom ellenségének számított, hiszen adószedőként tekintélyes bevétellel rendelkezett. Bíráit nem érdekelte, hogy vagyona jelentős részét tudományos kísérletekre áldozta, s az sem hatotta meg őket, hogy Lavoisier a kémia területén korszakalkotó eredményeket ért el.
Gyűlölték a fináncokat
Az ancien régime, azaz a francia történelem forradalom előtti időszakának egyik leggyűlöltebb intézménye az adóhivatal volt. A Ferme Générale képviselői, a király vám- és adószedői a rendkívül bonyolult adózási rendszer és a magas összegű adók révén mesés vagyonra, óriási hatalomra és befolyásra tettek szert. A tisztviselők rendkívül gyorsan emelkedtek fel a társadalmi ranglétrán, luxuskörülmények között éltek, miközben a köznép, ahogy az lenni szokott, nyomorgott. Az adószedők közutálatnak örvendtek, s csakhamar a korrupció, a kapzsiság és a romlottság megtestesítőivé váltak.
Drága hobbik
A gyorsan és elképesztő mértékben meggazdagodott tisztviselők közül egyesek divatos ruhadarabokra, mások leginkább gasztronómiai csemegékre költötték vagyonukat. A némi ízléssel rendelkező pénzemberek között akadt olyan is, aki a művészeteket támogatta.
Egyikük, egy 26 éves fiatalember, Antoine Lavoisier azonban meglepő módon legkedvesebb időtöltésére, a tudományra fordította bevételét.
Egy jól felszerelt, tudományos laboratóriumot hozott létre, ahol kedvére kísérletezhetett.
Lavoisier kémiai felfedezései
A gazdag nemesi családból származó, jogot végzett Lavoisier egész életében érdeklődött a természettudományok iránt. A csillagászat, a botanika, a matematika éppúgy érdekelte, mint a közegészségügy vagy a párizsi közvilágítás. Igazi szenvedélye azonban a kémia volt: megállapította az ásványi gipsz pontos összetételét, majd megcáfolta azt az ógörögöktől eredő elképzelést, miszerint a víz hosszas forralással földdé alakul át.
A közvilágítás kapcsán fordult érdeklődése az égés folyamata felé: megállapította, hogy a korabeli hiedelemmel ellentétben az égés nem egy titokzatos anyag, a flogiszton távozása, hanem olyan kémiai folyamat, amelyben az anyag a levegő egyik összetevőjével egyesül.
Az 1770-es évek végén kimutatta ezt az összetevőt, amit oxigénnek nevezett el.
Lavoisier felismerte az oxigén alapvető szerepét az égésben, a légzésben és számos kémiai reakcióban – azaz rájött, hogy az élő szervezet működése is lassú égés. Ugyancsak ő azonosította elemként a hidrogént, de a tömegmegmaradás törvénye és a metrikus rendszer alapjainak kidolgozása is hozzá fűződik.
Mme. Lavoisier, a laborasszisztens
Lavoisier mindezt nem egyedül vitte véghez: 1771-ben feleségül vette a 13 éves (!) Marie-Anne Paulze-t. A félárva kislányt egy ötvenéves arisztokrata, d’Amerval gróf nézte ki magának, apja azonban – érthető módon – ellenezte az óriási korkülönbséggel járó házasságot.
A Ferme Général – amelynek Paulze is alkalmazottja volt – azonban nem nézte jó szemmel az ellenvéleményt, s a férfinak ekkor az az ötlete támadt, hogy kollégájának, a 28 éves Lavoisier-nak adja lánya kezét. A tudós elfogadta az ajánlatot, és jól döntött: Marie-Anne személyében igazi segítőre lelt. Nőket a 20. század előtt ritkán engedtek a tudomány közelébe, de Marie-Anne és férje közösen dolgoztak: az angolul jól beszélő feleség számos tudományos dokumentumot fordított franciára, és a laboratóriumban is közösen végezték kísérleteiket.
"A Köztársaságnak nincs szüksége tudósokra"
A francia forradalom (1789) idején a népharag a zsarnokok és a király pökhendi adószedői ellen irányult. Lavoisier tudta, hogy a jakobinus diktatúra szemében ő sem más, mint a régi rendszer népnyúzóinak egyike, ezért, hogy életét mentse, elrejtőzött. A dühös forradalmárok előbb apósát tartóztatták le, majd Lavoisier is a látókörükbe került. Abban reménykedett, hogy tudományos érdemei hangsúlyosabbak, mint adószedői tevékenysége, így két hónap bujkálás után feladta magát, ami után a párizsi Port Royale apátságban tartották fogva. Felesége mindent megtett, hogy szabadon bocsássák, de erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak: Lavoisier-t 1794. május 8-án, 50 éves korában bíróság elé állították, kilenc vádpontban bűnösnek találták, majd guillotine-nal lefejezték.
Lavoisier haláláról két legenda maradt fenn. Az egyik szerint Marie-Anne még a vesztőhelyen is próbálta meggyőzni a forradalmi törvényszék elnökét, hogy tekintsenek el férje kivégzésétől, hiszen tudományos kutatásai pótolhatatlanok. Az ítéletet hozó Coffinhal bíró azonban elutasította a kérést:
„A Köztársaságnak nincs szüksége tudósokra vagy vegyészekre; az igazságszolgáltatás menetét nem lehet késleltetni”
– felelte. A másik legenda szerint a tudós, hogy bebizonyítsa, hogy a lefejezés után nem azonnal következik be a halál, tizenegyszer pislogott, miután lesújtott rá a guillotine.
Lavoisier-t tömegsírba temették, majd rehabilitálása után apárizsi katakombákban helyezték el földi maradványait. Az ítéletet hozó Coffinhal nem sokkal élte túl: alig három hónap múlva végezték ki.
Ha kíváncsi vagy arra, miért egy félmeztelen nő a francia forradalom megtestesítője, ezt a cikket ajánljuk.
