Ha bejött önnek a Csokoládé, ezt a filmet is imádni fogja!

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Igazi francia film, remek szereplőkkel és még jobb ételekkel. Ehhez már csak némi intrika kell, és máris belecsöppenünk az Elysée-palota életébe. Mert a franciák két dologhoz mindig jó érzékkel nyúlnak: a lábosokhoz és a filmekhez.

Vannak dolgok, amikhez a franciák nagyon jól értenek. A boron, a sajton és a főzésen kívül tökéletes szórakoztató filmeket is képesek gyártani. Nem pakolják ugyan tele pucér bombázókkal, sőt, néha még túl ütős történet sincs, de a dolog így is működik.

Christian Vincent filmje, az Ízek palotája Francois Mitterrand egykori francia elnök személyi szakácsnőjének a palotában töltött éveit meséli el. Hortense nem fiatal, nem is túl szép, de megvan benne az a franciás sikk, amit minden nő irigyel. A périgord-i asszonyért egy nap fekete autó érkezik, hogy az Elysée-palotába vigye. Itt kiderül, hogy az elnök másra sem vágyik, mint gyerekkora ízeire, francia módra. A jóasszony tehát nekilát, és persze elbűvöli az elnököt – sikerét viszont nem nézi jó szemmel a konyha igazi ura, a Chef de Cuisine, aki megpróbál keresztbe tenni, ahol tud.

Fotó: Anouchka De Williencourt

Vérre menő harc kezdődik, amely egy vacsorában csúcsosodik ki. Anélkül, hogy lelőnénk a poént, eláruljuk, Hortense következő munkahelye az Antarktisz egyik kutatóállomása lesz, ahol persze a személyzeti kaja egyáltalán nem átlagos. A humorral átszőtt történet főszereplője a mindig elegáns Catherine Frot, aki egy cukrásszal bűvöli el a gasztronómia iránt érdeklődő elnököt. Eközben a palota alkalmazottai nem értik, miről képes beszélgetni órákig a szakácsnővel az elnök, ahelyett, hogy valamelyik diplomáciai programjára utazna.

Fotó: Anouchka De Williencourt

A remek jelenetek, a humorral átszőtt szurkálódások, és persze a jó ételek mellett megelevenedik előttünk az Elysée-palota zárt világa, ahol a protokoll és a hierarchia határoz meg mindent. A merev rendszerbe beilleszkedni képtelen szakácsnő élete nem könnyű, de könnyedén veszi a megpróbáltatásokat, még akkor is, ha épp porig alázzák.

Egyetlen kifogásunk lehet, ez pedig a magyar fordítás. Az lejött, hogy a fordító jól beszél franciául, de hogy főzni nem szokott, az biztos, és a francia konyhával sincs tisztában – így aztán született egy-két félrefordítás. Talán nem ártott volna elkapni egy szakácsot, és megnézetni vele a filmet, mielőtt kikerül a mozikba.