család 47 - Dívány

A gyerekvállalással kapcsolatos kérdések és kétségek az első gyerek után is ugyanúgy jelen lesznek még egy ideig.

Ajtócsapkodás, kütyünyomkodás, egyszavas válaszok. Ismerős? Akkor te alighanem tinédzsert nevelsz, ami nem kis kihívás. Megtépázott idegrendszerednek és persze a kamaszagy megértéséhez most olyan könyveket mutatunk, amikkel később elérhető akár a dánok boldogságmintája is.

Nem kell mindenáron rendet vágni ebben a generációs dzsungelben. Pont elég, ha nem mordulunk rá a gyerekre, vagy az unokára, ha felugrál az asztaltól, mert ha dühösek leszünk, attól az ünnep ugyan tönkremegy, de az unoka nem jön vissza csendben üldögélni közénk. Inkább dobjunk össze egy jó salátát, csináljuk velük közösen néhány vicces szelfit, és élvezzük azokat a perceket, amiket két chat között nekünk szentelnek.

Ha van családod az a baj, ha nincs, akkor meg az.

Az újszülött jelenlétét szerencsére könnyen kihasználhatja valaki arra is, hogy még a szokásosnál is stresszmentesebb legyen a rokonlátogatás.

Hosszú hetek előkészületei, listagyártás és kimerítő ajándékvásárlás után mindig eljön a pillanat, leginkább két nappal karácsony előtt, mikor ránk zuhan a felismerés: nem állunk sehogy. Pánik helyett vegyünk egy nagy levegőt és dobjuk szét a feladatokat!

Ajándékcsomagokat osztott a beteg gyerekeknek a TASZ. A Tűzoltó utcai gyermekklinikán jártunk, most önszántunkból.

Jó pár olyan módszer létezik, ami a gyerek jobb belátásra bírása helyett csak ront a helyzeten.

Állítólag úgy is lehet, hogy nem veszünk össze 24-én. De hogyan? Karácsonyi készülődést tanulok.

A szülői jótanács néha többet árt, mint használ, most erre mutatunk példákat. De kis csavarral a bennünk buzgó segíteni akarást valóban hasznossá tehetjük, ha megfogadjuk az alábbi tippeket.

Van annak egy erős szuperhős faktora, amikor az ember megpróbál lemondani valamiről, ami a civilizáció része, ugyanakkor borzasztóan káros a környezetre. Nejlonzacskó nélkül márpedig lehet élni, habár nem könnyű, ráadásul a társadalmi berögződésekkel is meg kell küzdeni. Eleinte engem néztek hülyének az eladók, most viszont már annyira hozzászoktam a nejlonmentes élethez, hogy én nézem ufónak azt, aki még mindig ilyesmit akar rám sózni, miközben itt pusztul ránk a Föld.

Milyen érzés mindent összepakolni és átköltözni Budapestről egy álmos, ritkán lakott, zöld szigetre - majd hét hónappal később ugyanezt megcsinálni visszafele? Hogyan éli ezt meg egy harmincas pár, és vajon mennyit ért meg ebből egy közel három éves gyerek?