Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Jó pár olyan módszer létezik, ami a gyerek jobb belátásra bírása helyett csak ront a helyzeten.
Rengeteg olyan szájról szájra terjedő népi bölcsesség és szófordulat akad, amelyet sok szülő annak ellenére reflexszerűen használ, hogy nincs tudatában annak, mi is játszódik le a gyerek fejében a kifejezések hallatán. Ezek közül a kifejezések közül gyűjtött össze néhányat a Huffington Post.
„Tombold csak ki magad…”
Ez a hozzáállás inkább a tehetetlen szülők érzelmi állapotára utal, és abban az esetben vezethet nemkívánatos eredményekhez, ha a gyerek valamilyen furcsa és kényszeres késztetésnek eleget téve madárhangokat utánoz épp, vagy meztelenül rohangál a lakásban.
A gyorsan rossz szokássá váló furcsaságoktól sokkal gyorsabban megszabadulhatunk, ha a pizsamában rohangálás felé tereljük a gyereket, és a kevésbé deviáns viselkedési formákat bátorítjuk. A „tombold ki magad” csak arra jó, hogy megerősítse a gyerekeket abban, hogy jó, amit csinálnak.
„Gonosz vagy”
Ezt persze kevés szülő gondolja komolyan, mégis kicsúszik néha egy-egy fáradt anyuka száján. A látszólag tényleg megmagyarázhatatlanul rosszindulatúnak tűnő csínytevések hátterében milliárdnyi ok állhat, a gonoszság azonban nem tartozik a leggyakoribbak közé. Az ilyen megjegyzések könnyen szorongásos tünetekhez vagy depresszióhoz vezethetnek, ráadásul gyakran még rosszabb viselkedéshez eredményeznek. A gyerek helyett a kérdéses magatartási formák „rosszként” megjelölése, illetve a jól viselkedő gyerekek megdicsérése az, ami eredményre vezethet.
„Különben…”
Általában üres fenyegetőzésnek tűnik a dolog. A „különben visszafordulunk” helyett inkább a gyerek rossz viselkedésének logikus következményeit érdemes kihangsúlyozni, ha valóban tartós megoldásra szeretnénk törekedni.
„Ne légy ilyen szégyenlős!”
A szégyenlős gyerekek esetében sokkal eredményesebb lehet, ha előre felkészítik őket a szüleik arra, hogy kell kezelni egy-egy idegennel való találkozást. A köszönések, kézfogások és ölelések erőltetése az az érzést keltheti a gyerekben, hogy a szülei döntik el, kihez és miként közeledjen, ami a szorongásos tünetek melegágya lehet.
„Menj a szobádba!”
A szobafogságra kárhoztatott gyerekek a szülők elképzelése szerint ilyenkor elgondolkoznak azon, mit csináltak rosszul. Erre valójában semmilyen garancia nincs, sokkal kontrolálhatóbb tehát, ha ehelyett inkább magunk mellett tartjuk a gyereket, és elmagyarázzuk neki, mit csinált rosszul. Általában amúgy is akkor használatos a szobafogság, ha valamilyen antiszociális viselkedést tapasztalnak a szülők, ennek kijavítására pedig nem biztos, hogy a magány a legjobb megoldás.
“Bezzeg a testvéred…”
A testvérharcok elkerülése érdekében érdemes a versenyhelyzetek és összehasonlítgatások száműzésére törekedni. Hasznosak lehetnek például az együttműködést igénylő, kevésbé kompetitív játékok.
“Ha tényleg szeretnél… “
Jobb, ha természetesebb módon alakul ki lelkiismeretfurdalás valakiben, az ilyen mondatok ugyanis inkább érzelmi zsarolásnak minősülnek, és könnyen oda vezethetnek, hogy a gyerek szorongani kezd, és már otthon, a szülei mellett sem fogja biztonságban érezni magát, ez pedig még több magatartás-problémát szül majd.
„Megpofozlak…”
A gyerekek erőszakkal fenyegetése - főleg ha valóban elcsattannak a beígért pofonok - antiszociális viselkedési formákhoz vezet, és erőszakos felnőtteket nevel a gyerekekből, kifejezetten káros megoldás tehát. Ahogyan ebben a cikkünkben pszichiáter szakértőnk is kifejtette, a gyerekverés visszafordíthatatlan károkat okoz. Nem adjuk fel, addig beszélünk róla, amíg mindenki meg nem érti, hogy Nem Verünk Gyereket!
