alvás 44 - Dívány

Abigél beköltözött a szobájába.

Abigél tegnap ünnepelte feledik születésnapját, és ez a tény egyszerűen hihetetlen.

Kislány koromban biztosan el lettem volna ragadtatva, ha baldachinos, habos-babos ágyikóban hajthattam volna álomra a fejem, most már inkább giccsesnek találom a királylányos gyerekszoba-bútorokat.Talán meggyőzhető lennék, ha lányaim szíve vágya lenne egy varázslatos tüllös derékalj.

26.

Lehet, hogy a saját kamaszgyerekünk még nem barátkozik az alkohollal, viszont valószínűleg kevesebbet alszik, mint kellene, legalábbis amerikai kutatók legújabb eredményei szerint.

Előrebocsátom, hogy ez a téma (is) nyilván sokaknak hülyeség/butaság/értelmetlenség kategóriába fog esni, mint ahogy mostanában minden posztot megfikáz valaki.

Mielőtt megszületett volna a kisfiam, mindent összeolvastam az interneten a gyerekgondozás témájáról, fórumokat bújtam, könyveket rendeltem, amelyeket szintén lelkiismeretesen végigolvastam, aztán eldöntöttem, hogy igény szerint fogom szoptatni, és mint „falkatag”, velünk fog aludni a nagy családi franciaágyban.

Múlt héten megjelent egy kajálós poszt, amit még három hónapja írtam, és már teljesen el is felejtettem, és karácsony, meg miegymás miatt most került felszínre.

Tegnap fél tizenegykor még táncolt volna dízeltíz mostanában felfedezett zenéjére.

Apa a rácsos ágynál áll és a Nothing else matters-t énekli a párhetes gyerekének, majd felbátorodva belekezd a Highway to Hellbe, amelyet a Smells like teen spirit követ.

Így visszaemlékezve, nem igazán értem, hogyan voltam képes minden reggel két kisgyerekkel úgy elindulni, hogy reggelizzenek is, kócosak se legyenek, minden szükséges bekerüljön az iskolatáskába, és még én is beérjek nyolc órára a munkahelyemre.

Egy amerikai vizsgálat összefüggést vélt felfedezni a kisdedkorban végrehajtott műtéti altatás és a későbbi tanulási zavarok között.