Ismét itt van Szopi! Akivel oly sok órát filmeztem a kanapén, aki annyit masszírozta megfáradt testemet, akivel, a lábam közé szorítva annyi csodálatos éjszakát töltöttem a többhónapos álmatlanság után – Szopi, vagyis Szopipárna újra az enyém! Akinek még nincs, feltétlenül ajánlom, jobb mint egy férj. A Lehúzós Kismamaipar másik olyan terméke, ami kivételesen nagyon hasznos (az egyik a Belly Bra, már írtam). Egy patkó alakú emberméretű párna, kis hungarocell golyócskákkal vagy mivel töltve, és ha már nagyon nem bírsz a hasadtól aludni, az egyik végét a két térded közé veszed, a másik vége pont fölér kispárnának. Aztán, ha megszületett a gyerek, kiérdemli nevét, mert szoptatni is tök jó benne, szemből magad köré veszed, és megtámasztja hátulról a babát, nem kell tartani. De használhatod továbbra is te, önző módon, mert nagyon jól megtámasztja a derekad, amit az (egyenként) tízkilós tejbelövellt melleid láncolnak a térdedhez.
A hét amúgy más izgalmakkal is telt, például megnéztem a Szex és New Yorkot, ami arra jó volt, hogy rájöjjek: még egy Terhesnőnek sincs szüksége ennyi nyálra. Pedig először jó ötletnek tűnt, az első alatt is megnéztem az Igazából Szerelmet, és pompásan mulattam. Na de persze az angol. Ez nem. Az viszont megnyugtató tapasztalat, hogy azért a Terhesnő sem idióta, mert amikor elhangzott az a mondat, hogy „hallgass a szívedre”, már nyugtalanul fészkelődtem, és amikor SJP mailjének titkos folderébe a szerelem szó volt a password, na akkor majdnem sugárban hánytam ki a sajtos nachot.
A mozi amúgy sem élvezet már, mert a fent említett nachos úgyse lehet csípős uborkás salsás, és ha egy film hosszabb, mint húsz perc, akkor pisilni kell, és baromi kényelmetlen az ülés. Mégse vihetem magammal Szopit!
Végül pedig megnéztük barátaink legújabb gyerekét, aki nagyon pici, és szép, legalábbis annyira, mint amennyi elvárható egy tíznapos valakitől, és a Samu azt mondta, hogy majd a kistestvérét is felemeli és megpuszilja, aztán meg visszamegy a pocakba.
