Ilyen volt gyereknek lenni az ókori Rómában

Olvasási idő kb. 4 perc

Az a gondtalan gyermekkor, amit ma ideálisnak tartunk, nagyon sokáig nem létezett: még a 20. század elején is gyakran fizikai munkára fogták a gyerekeket. Nem volt ez másképp az ókori Rómában sem: amint járni tudott egy kisgyerek, különböző feladatokat kapott.

A gyerekektől – akár plebejusok, akár patríciusok sarjairól volt szó – elvárták, hogy engedelmeskedjenek az idősebbeknek, életkorukhoz mérten vegyék ki részüket a ház körüli munkából, és készüljenek fel arra, hogy a Római Birodalom kötelességtudó állampolgáraivá váljanak. Az ókori római gyerekeket már akár 11 éves korukban felelősségre lehetett vonni büntetőügyekben, sőt, akár eljegyzést is köthettek. Már aki megérte ezt a kort: a történészek becslése szerint a római gyerekek 30-50%-a meghalt tízéves kora előtt.

Talizmán védte őket a rontástól

A betegségek, hiányos táplálkozás és a korlátozott orvosi ellátás állandó fenyegetést jelentettek a legkisebbek számára. A magas csecsemőhalandóság miatt a névadásra sem közvetlenül a születés után került sor: 

a lányok nyolc, a fiúk kilencnapos korukban kaptak nevet.

Ekkor a szabad római polgár újszülött gyermeke körül összegyűltek a családtagok, a csecsemő pedig különböző ajándékokat és egy úgynevezett bullát kapott. Ez egy nyakba akasztható talizmán volt, amit a szegényebbek bőrből, a gazdagabbak aranyból készült tokban hordtak, és azt a célt szolgálta, hogy viselőjét megvédje a rontástól. A fiúk 17 évesen, férfivá avatásuk idején vették le a bullát (ekkor kapták a szabad rómaiak hagyományos öltözetét, a tógát), a lányok pedig házasságkötésük idején.

A római gyerekek tunikát, a 17. életévüket betöltött fiúk és a felnőttek pedig tógát hordtak
Fotó: Dea Picture Library / Getty Images Hungary

A fiúkat 7 éves kortól az apa nevelte

A megkérdőjelezhetetlen hatalommal rendelkező apa, a pater familias fontos gesztusa volt, hogy születése után magához emelte az újszülöttet. A csecsemők és a kisgyerekek életében az első hét évben a döntő szerep az anyának jutott: tőle tanulták meg a nyelvet, a hagyományokat, a magatartási normákat. A Kr. e. 300-ig tartó korszakban, amikor még nem igazán létezett intézményes nevelés, hétéves korban az apa vette át fia nevelését: megtanította írni, olvasni, számolni, valamint az alapvető római törvényekre és kötelességekre. Később, serdülőként a római fiúk elkísérték apjukat a Forumra, ahol megfigyelhették, hogyan zajlik a törvénykezés és a szavazás.

Katonai virtus

A rómaiak számára a legfontosabb erény a bátorság, a virtus volt. Ennek megfelelően a fiatal fiúk katonai táborokban készültek fel a harci eseményekre; ifjabb Plinius így jellemezte ezt az időszakot: „Régen az volt a gyakorlat, hogy az öregebbektől tanultuk meg – nemcsak a fülünk, hanem a szemünk segítségével –, hogy nemsokára nekünk is mit kell cselekednünk, majd pedig – hasonló módon – átadnunk a még ifjabbaknak.

Idézőjel ikon

Ezért az ifjak mindjárt katonai szolgálatot is teljesítettek hogy megszokják engedelmeskedés közben a parancsolást, s másokat követve a vezérkedést.

Azután a tisztségekre pályázva ott álldogáltak a tanácsház kapuiban, s először nézői voltak a nyilvános tanácskozásnak, csak később résztvevői. Az apja kinek-kinek egyben tanítója is volt, s ha nem volt apja, valamelyik tekintélyesebb és idősebb senator vállalta el az apa szerepét.”

Ókori római iskola (ludus)
Fotó: Wikimedia Commons

A római gyerekek iskolája: a ludus

A Római Birodalomban, annak terjeszkedése után, kevésnek bizonyult a családban zajló nevelés. Magániskolák, ludusok alakultak, amelyek tandíjért cserébe vállalták az oktatást. Ne gondoljuk azonban, hogy ezek fényűző intézmények lettek volna:

legtöbbször csak az utcán kerítettek el egy sarkot az iskola számára, ahová a gazdagabb családok gyerekeit rabszolgák kísérték el.

A diákok elefántcsontból készült betűk segítségével ismerkedtek az olvasással, a római számokkal való nehézkes számolást pedig abacus tette számukra egyszerűbbé. Íróeszközük, a stilus segítségével fatáblára öntött viaszba rótták betűiket.

A rómaiak az önuralmat, a szívósságot és az engedelmességet alapvető erénynek tekintették, s ez visszaköszön nevelési elveikben is. A római szerzők sokszor kifejtették írásban nézeteiket a témáról, de Quintilianus volt az egyetlen, aki a verést károsnak tartotta. Az iskolában is gyakran előkerült a fűzfavessző (ferula) és a súlyosabb vétségek után használt korbács (flagellum) mint fegyelmezési eszköz.

Továbbtanulás római módra

A ludus után a gazdagabb családok fiai grammatikai iskolába járhattak, ahol latin és görög nyelvtant, valamint költészetet és irodalmat tanultak. 16 évesen következhetett a retorikai iskola, ahol a megfelelő szónoki képességekre tehettek szert.

Annak, aki derék, megbecsült római polgár vagy köztisztviselő akart lenni, ügyelnie kellett arra, hogy elsajátítsa a hét szabad művészetet.

A septem artes liberales közé tartozott a grammatika (nyelvtan), a retorika (szónoklattan), a dialektika (logika), az aritmetika (mennyiségtan), a geometria (mértan), az asztronómia (csillagászat) és a zeneelmélet. Aki még ezután is tanulni vágyott, Athénba vagy Rodoszra utazott, hogy egy filozófus mellett képezze tovább magát, esetleg egy ügyvéd mellett sajátította el a jogi tudnivalókat.

Lányok egy római domborművön
Fotó: Wikimedia Commons

A lányok előtt zárva voltak az iskolák

Mindez természetesen csak a szabad emberek fiaira vonatkozott. Rabszolgák vagy lányok esetében szó sem lehetett arról, hogy hosszas tanulmányokat folytassanak: a lányok legfeljebb a ludusba járhattak, utána pedig a legfontosabb feladatuk az volt, hogy erényes feleségek és jó anyák, igazi római matronák váljon belőlük. Az előkelő családok, a patríciusok lányai édesanyjuktól vagy rabszolgáktól tanultak énekelni, táncolni és lanton játszani, a szegényebb lányok élete viszont innentől kezdve a háztartás vezetésével telt.

Római gyerekek játék közben
Fotó: Wikimedia Commons

Játékok és ünnepek

A gyerekek életét természetesen nem töltötte ki teljes egészében az iskola: napi hat órát töltöttek a ludusban, hazaérve pedig házitanítójukkal gyakoroltak. Ami a játékokat illeti, óriási volt a különbség szegények és gazdagok között. A szegényebb családok gyermekei állatok bokacsontjaival, labdával, karikával, kockákkal játszottak, a gazdagabbak pedig akár apró, kecskék által húzott szekeret is birtokolhattak játékszerként. 

A patriarchális berendezkedés a játékokban is visszaköszönt: a fiúk fakardokkal imitálták a harcot, a lányok pedig agyagból vagy elefántcsontból készült babákat dédelgettek.

Ünnepnapokon nem kellett iskolába menniük: a Parentalia alkalmával a családok agyerekekkel együtt meglátogatták őseik sírjait, hogy tisztelegjenek a halottak előtt. A gyerekek decemberben részt vehettek a Saturnalia fesztiválon is, ami bizonyára nagy esemény lehetett: zenével, tánccal, lakomával, ajándékokkal ünnepelték Szaturnusz istent.

Ha szívesen olvasnál arról is, milyen volt a rabszolgák élete az ókori Rómában, ezt a cikketajánljuk.

Divany könyv

Vedd meg fél áron a Dívány első könyvét!

A Dívány újságírói által felkutatott történetek fele a 20. század elejének Magyarországát idézi meg, a másik fele pedig a világ tucatnyi országából mutat be egészen különös eseteket.

Tekintsd meg a kötetet, kattints ide!

hirdetés

Bálint Lilla
Bálint Lilla
Újságíró, szerkesztő
Újságíró, irodalomterapeuta, mentálhigiénés szakember, a Dívány Múzsák a csók után című kötetének szerzője. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar szakon diplomázott, 2021-ben a Pécsi Tudományegyetemen irodalomterapeutaként, 2024-ben a Semmelweis Egyetemen mentálhigiénés szakemberként végzett. 2022 óta a Dívány szerzője. Egy irodalomterápiás gyűjtemény társszerzője.
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

VIP

Kreatin nőknek: tényleg hízunk tőle, vagy segít a fogyásban?

A kreatinról sokáig elsősorban a testépítők és élsportolók étrend-kiegészítőjeként beszéltünk, pedig ma már egyre több nő is használja edzés, alakformálás vagy izomépítés mellett. Mégis sok a bizonytalanság körülötte: vajon hizlal? Segíthet a fogyásban? És egyáltalán van-e helye egy olyan életmódban, amely nem az edzőterem köré szerveződik?

Testem

Ez a reggeli kellemetlenség komoly gyulladás jele is lehet

Reggelente úgy érzed, mintha szögekbe lépnél az ágyból kiszállva? A sarokfájdalom nem csak kellemetlenség, hanem egy komoly gyulladás jele, ami sportolókat és állómunkát végzőket egyaránt gyakran érint. A jó hír, hogy a modern orvostudománynak köszönhetően már nem kell együtt élnünk a fájdalommal: mutatjuk, mi áll a háttérben, és hogyan segíthet a lökéshullám-terápia a talpra állásban.

Offline

Ki volt Jockey Ewing magyar hangja? Nagy szinkronkvíz

Ha nagy Dallas-rajongó voltál, akkor bizonyára nem okozna gondot felsorolni a szereplők magyar hangjait. Kvízükben azonban az olajvállalkozó család tagjain túl más sorozatok híres szikronhangjaira is kíváncsiak vagyunk.

VIP

„Foglalkoztat a kérdés, hogy szükségem van-e egyáltalán a színészetre” – interjú Török-Illyés Orsolyával

Török-Illyés Orsolyát idén két filmben is láthatjuk: a Mambo maternicában egy nem kívánt terhességgel szembenéző negyvenes nőt, a Pipásban a címszereplő Pipás Pistát alakítja. Színházi előadásai – köztük például a Karsai Dániel küzdelmeit bemutató Egy tökéletes nap – fontos társadalmi kérdéseket feszegetnek. A színésznőben mindazonáltal időről időre megfordul a gondolat, hogy valami teljesen más területen próbálja ki magát.

Offline

Ez a festmény lógott Hitler nappalijában

Lucas Cranach egyik 16. századi festménye ma a londoni National Galleryben látható, de egy ritka fotó szerint egykor Adolf Hitler müncheni nappaliját díszítette. A kép múltja máig hiányos.

Testem

Veszélyben az egészséged, ha ilyen hajápolót használsz

Lesújtó képet festett a Magyarországon kapható hajolajakról a Tudatos Vásárlók Egyesületének tesztje. Az eredmény azt mutatta, hogy a legtöbb termék problémás összetevőket, köztük a hormonháztartást potenciálisan károsító sziloxánokat és allergizáló hatású illatanyagokat tartalmaz.