Az a gondtalan gyermekkor, amit ma ideálisnak tartunk, nagyon sokáig nem létezett: még a 20. század elején is gyakran fizikai munkára fogták a gyerekeket. Nem volt ez másképp az ókori Rómában sem: amint járni tudott egy kisgyerek, különböző feladatokat kapott.
Egy szörnyű tragédia árnyalta be a KIX című magyar film elkészítésének folyamatát. Az alkotói munkáról és a közben felmerülő morális kérdésekről a film producerével, Kiss Viki Rékával beszélgettünk.
A gyermekkor az álmok, a szabadság és a nagy tervek időszaka. Szerkesztőségünk tagjai elmesélték, ők miről álmodoztak gyermekként.
Dr. Berentés Éva Mindenható gyermekkor című könyve a gyermekkor fontosságáról szól. Részletesen, ugyanakkor közérthetően és olvasmányosan mutatja be mindazokat a hatásokat, amelyek a fogantatástól kezdve érhetnek bennünket, s ezek lehetséges következményeit személyiségünk későbbi alakulására. A szerző több évtizedes egyetemi oktatói múltjának, tanácsadói és felnőttnevelési tapasztalatának szintézise a laikusok számára is érthetően magyarázza el, mit jelentenek a coexélmények, milyen következményekkel járhat érzelmileg éretlen szülők gyermekének lenni, vagy milyen elakadásokat okozhat egy-egy gyermekkori trauma. A könyv ugyanakkor gyakorlati segítséget is kínál például a mérgező szülőkkel való kapcsolat átdolgozásában. A szerzővel beszélgettünk.
Ha gyerekkorunkban nem kapjuk meg a törődést, vagy nem figyelnek ránk a szüleink, egész életünkben cipelhetjük ennek terhét anélkül, hogy tudatában lennénk: problémáinkat és viselkedésmintáinkat az érzelmi elhanyagolás okozza.
Talán te is felfigyeltél már arra az érdekes mintázatra, ahogyan sokan az érzelmeikről, különösen az emberi kapcsolatokban felbukkanó érzelmeikről beszélnek. Gyakran úgy utalnak rájuk, mintha nekik az égvilágon semmi közük nem lenne hozzájuk, mindig csak valami külső dolog, személy vagy történés készteti őket arra, hogy bizonyos módokon érezzenek. Addig nyaggatott, hogy teljesen kikészültem. Olyat szólt, hogy hirtelen elöntötte az agyamat a düh. Nem támogat eléggé, ezért érzem ilyen elhagyatottnak magam. Ismerős? Miért mondunk ilyeneket?
Bár a traumákat legtöbbször szélsőséges, életveszélyes eseményekhez kötjük, korántsem korlátozódnak a természeti katasztrófákra, balesetekre, háborús élményekre, erőszakos támadásokra. Ebbe a kategóriába tartozhat minden olyan tapasztalat, amely az egészséges mentális működést megakasztja, összezavarja. Vannak tehát olyan traumák, amelyek kevésbé észrevehetők, de attól még mélyek, és az egész későbbi életünket befolyásolhatják – hacsak nem teszünk tudatosan a feldolgozásukért.
A gyermekkorban elszenvedett bántalmazás – legyen az fizikai vagy lelki – a szervezet egészére és az agy működésére is hatással van. A korai években tapasztalt magas stressz-szint a gyerekek esetében figyelem- és önkontrollzavarok kialakulásához vezethet, és sokszor a felnőttkori hiperaktív figyelemzavar, a szorongásos és impulzuskontroll-zavarok hátterében is ez áll.
Kinek az életét éled? Mennyire hatnak rád a gyerekkori élményeid? Milyen mélyen tetted belsővé mások rólad alkotott véleményét? Ahhoz, hogy minél inkább önmagad lehess, fontos különválogatni a saját személyes meggyőződéseidet, értékeidet, vágyaidat mindattól, amit a szüleid, a tanáraid, a korábbi partnereid vagy a társadalom plántált beléd. Elraktározni a környezetedből jövő megerősítő, konstruktív üzeneteket, de megszabadulni az ártalmas társas hatásoktól. Utóbbi leválasztódási folyamatot nevezik a lélektanban pszichológiai differenciációnak. Mutatjuk, mit érdemes tudni róla, és hogyan valósíthatod meg te is.
A képzeletbeli gyerekünk valahogy mindig szófogadóbb a valódinál. Érthetően kommunikál velünk, hiába nem is beszél még, jó alvó, jó evő, nehéz helyzetek esetén pedig mindig meggyőzhető a logikus, a biztonságos és az általunk elvárt viselkedésről. Szép ábrándozások ezek, de rendszerint hamar szertefoszlanak, miután a gyerekünk átlépi a valóság kapuját.
Hogy lehet, hogy a testvérem, akivel együtt nőttem fel, teljesen mást gondol a szüleinkről, mint én? Gyermekkorunkban sokszor rosszul bántak velünk, ő ennek ellenére a legnagyobb pártfogójuk. Nem mondhatok róluk semmi negatívat a jelenlétében. Szerinte anya és apa nagyszerű emberek, a sérelmeim pedig csak a fejemben léteznek. Kinek van igaza?
Számtalan sztárról tudunk, akik nehéz sorsú gyermekként nőttek fel, akiket bántalmaztak, vagy rettenetes családi körülmények közt érték meg a felnőttkorukat.
