Miután a gyerekek idejének a legnagyobb részét egy olyan tevékenység határozza, ami a mai szülők gyerekkorában még nem létezett, eddig nemigen tudtuk, hogyan kezeljük ezt. Ma már kicsit előrébb vagyunk ez ügyben, és azt is látjuk, hogy bizonyos dolgokat nem biztos, hogy elsőre jól kezeltünk. Itt az ideje, hogy leszámoljunk a mítoszokkal, amelyek akadályozzák, hogy elég jó szülők legyünk, ha internetről vagy digitális eszközökről van szó.
#1 A gyerekek a digitális bennszülöttek. Mi, szülők, igazából nem értünk ehhez az egészhez
A történelem során először fordult meg az a klasszikus dinamika, hogy a szülők tanítják a gyerekeket olyan területeken, ahol mindketten jelen vannak, és amelyek mindkettőjüknek fontosak. A 21. században, az online térben a gyerekek tagadhatatlanul magabiztosabban mozognak, és a technikai tudásuk sok tekintetben felülmúlja a szülőkét. Ezért érezhetik úgy, hogy nekik már nincs mit mondani. Ez azonban nincs így. A technikai eszközhasználatot nem szabad összetéveszteni a tényleges felkészültséggel.
Ezért is kell mindig hangsúlyozni, hogy egy szülőnek mindig van dolga (és felelőssége) abban, hogy a gyereke hol és hogyan tölti az idejét. Lehet, hogy technikai kérdésekben nem hozzánk fog fordulni, és valószínűleg a TikTok, a Twitch vagy Reddit működésével kapcsolatos ügyekben sem mi leszünk a fő információforrás. De minden olyan kérdésben, ami az ismerkedéssel, információmegosztással, mások viselkedésével, és úgy általában a gyerek online tapasztalataival kapcsolatos, igenis a szülő a legfontosabb referenciapont. Mi tudjuk felkészíteni, meghallgatni, megérteni, megnyugtatni, elmagyarázni a legjobban azt, amire a gyerekünknek szüksége van.
A gyerekünk érzelmi életében, és a számára biztonságot jelentő környezetben igenis mi vagyunk a legrégebbi bennszülöttek. Használjuk ezt ki!
#2 Minden idő, amit a gyerek a neten tölt, elvesztegetett
Kevesen tudják, de az Európai Unióban a gyerekek jóllétének mérésére szolgáló indexek szerint az internethez való hozzáférés fontos és szükséges része a gyerekkornak. Ennek fő oka, hogy tudjuk, felnőttként, a munkaerőpiacon hátrányban lesznek azok, akik nem értenek a nethez és a digitális eszközökhöz. A jelen lehetőségei tehát a jövőbeni boldogulás zálogát is jelentik.
Ráadásul a gyerekek elképesztően sokféle tevékenységre használják a netet (ahogy amúgy mi, felnőttek is). Beszélgetnek a barátaikkal, kommunikálnak, zenét hallgatnak, filmeket néznek... szórakoznak, inspirálódnak, pihennek, tanulnak, játszanak.
A hangsúly itt is – akárcsak például az étkezésnél – a változatosságon van. Ha sikerül egyensúlyban tartani az online és offline tevékenységeket, és ha sikerül az online aktivitások sokszínűségét is fenntartani, akkor alapvetően nincs gond.
#3 A szülő feladata, hogy ellenőrizze, korlátozza és ha szükséges, tiltsa a nethasználatot
Az a rossz hír, hogy az internet nem olyan, mint egy zacskó gumicukor. Nem lehet eldugni a gyerek elől a konyhaszekrény legmagasabb polcára, és elzárni sem tudom a sufniban. A korlátlan és szabadon hozzáférhető internet nagyon szűkös lehetőséget biztosít csak a szülőknek az ellenőrzésre és a korlátozásra. (A tiltást igazából nem is érdemes számba venni, annyira lehetetlen a gyakorlati megvalósítása). Ha mégis ezekben bízunk, akkor egy hamis illúzió nyugalmának adjuk át magunkat – miközben a gyerekünk valójában nagyon sérülékeny, és kiszolgáltatott helyzetbe kerül.
Ezért a negatív oldalról való közelítés (tiltás és cimborái) helyett pozitív irányú megközelítés javasolt, aminek három alappillére van: beszélgetés, kommunikáció és érdeklődés.
Ha szülőként képes vagyok a gyerekem netes aktivitásai iránt érdeklődést mutatni (őszintén), és értő figyelemmel meghallgatni mindazt, amit megoszt ezekről, akkor nyert ügyem van. Az a lényeg, hogy a gyerek érezze, hogy bármikor fordulhat hozzánk kérdéssel, kéréssel, tanácsért, vagy egyszerűen csak azzal, hogy valami olyan történt, amit el szeretne mesélni.
#4 A gyerekek nem törődnek a saját biztonságukkal a neten
Az igazság az, hogy igazából senki nem törődik eléggé a saját netes biztonságával. Kedves olvasó, te mikor cseréltél utoljára jelszót? Elolvasod az általad használt alkalmazások általános szerződési Feltételeit? Telepítettél minden olyan eszközre szűrőprogramot, amit gyerek is használ? Odafigyelsz arra, hogy milyen adataidhoz engedsz hozzáférést a Google-nek? Minden ismerősödet személyesen és jól ismered, akit visszajelöltél a Facebookon? Mit teszel, ha azt látod, hogy valaki trollkodik a neten?
A netes biztonság területén az emberek többségének lenne mit fejlődni. Szülőként érdemes kihasználni a gyerekek technikai tudását. A mi élettapasztalataink és óvatosságunk igazából igen jól ötvözhető a gyerekek online jártasságával, és akár még közösen is tudunk fejlődni ezen a területen. A biztonságnak az érzelmi részével pedig (ami az online zaklatások, kihasználás stb. esetén jön jól) semmilyen alkalmazás nem tud versengeni egy jó szülői fellépéssel és támogatással.
#5 A gyerekek oktatása a biztonságos nethasználatról minden problémát megoldana
Nem. Nem oldana meg minden problémát – hiszen egy csomó konfliktus a neten azért robban ki, mert a felhasználók érzelmileg nem elég érettek, bántalmazó módon működnek, erőszakosak és a saját frusztrációikat pakolják rá az internet népére. De azért elég sok helyzetben tudna segíteni – főleg amikor megelőzésről, adatvédelemről, tudatos internethasználatról van szó.
Mindennek szellemében én abban hiszek, hogy a szülőknek nem szabad feltenniük a kezüket, ha az internetről vagy a digitális eszközökről van szó. Ki kell használnunk, hogy a gyerekeinket mi ismerjük a legjobban. És azt is, hogy elsődlegesen mi vagyunk felelősek a jóllétükért. Azt szoktuk mondani, hogy a szülőség tanulható. Ezt nem változtatta meg a digitális fejlődés és az internet sem.
