Néhány évtizede egy atyai pofon vagy egy fenékre csapás még elfogadottnak számított, de ma már tudjuk, hogy az erőszak nem jó stratégia a gyereknevelésben. Akit viszont gyerekként a szülei bántottak, annak nagyon nehéz ezt a mintát levedleni, és szülőként másként viselkedni.
A durva fizikai és verbális büntetések nemcsak hatástalanok, de életre szóló károkat okoznak a gyerekekben, ezt már több vizsgálat is kimutatta. Ennek ellenére nagyon sokan továbbra is alkalmazzák, egy 2013-as felmérés szerint például az amerikai szülők kétharmada már ütötte meg a gyerekét. De mit tehetsz, hogy levesd a rossz szülői mintát?
A Washingtoni Egyetem vizsgálata szerint a bántalmazott gyerekekből sokszor bántalmazó szülő lesz, ezzel pedig sokan küzdenek, mert szeretnének megszabadulni ezektől a béklyóktól. Susan Newman szociálpszichológus szerint ez nem lehetetlen, ugyanakkor nincs könnyű dolguk. Bántalmazott szülőknek szóló tanácsait öt pontban foglalta össze a Washington Post hasábjain.
#1 Fogadd el a múltad!
Az első és talán legnehezebb lépés ahhoz, hogy ez a folyamat megtörjön, a saját bántalmazás felismerése és elfogadása. A fegyelmezés módja gyakran kulturális kérdés, és sokban függ attól, hogy hol és mikor nőtt fel valaki. Newman szerint az objektív visszatekintés a saját gyerekkorra kulcsfontosságú. “Felnőttként már képes vagy kellő távolságból visszatekinteni, és felismerni az ártalmas vagy fájdalmas pontokat, hogy ezt ne add tovább a gyerekednek” - mondja a kutató. Különösen fontosnak tartja, hogy az ember ellenálljon a “nem számít, belőlem is lett valaki” gondolatoknak, hogy ne kelljen megküzdenie a múlttal. “A rossz érzések azonban nem fognak megszűnni, csak másként öltenek testet.”
#2 Ismerd fel a kockázatot!
A gyerekkori trauma okozta sérülések gyakran súlyosabbak, mint gondoljuk. A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem kutatói megállapították, hogy a tartós bántalmazás olyan komoly sérüléseket okoz, hogy később az agy már másképp reagál a stresszre. Mindenki, aki küzdött már egy dackorszakban lévő gyerekkel, pontosan tudja, hogy a 2-4 éves kor közötti időszak milyen sok feszült helyzettel jár. Egy eltúlzott reakció egy ilyen szituációban könnyen a gyerek bántalmazásához vezethet. Lehet, hogy nem fizikailag, hanem verbálisan, de a gyerek önbecsülésének lerombolása és nyilvános megalázása is komoly trauma lehet. Ennek elkerülése érdekében Newman szerint szakértő segítségre van szükség, de ugyanolyan fontos, hogy az erre hajlamos ember a házastársával vagy barátaival beszéljen erről, mert ez enyhíti a feszültséget, és segít más megoldást találni.
#3 Állíts határokat!
Ne hagyd, hogy a szüleid felnőttként is befolyásoljanak! A Cambridge-i Egyetem vizsgálatai szerint a bántalmazott gyerekek általában felnőttként is tartják a kapcsolatot a szüleikkel. A nagyszülők jelenléte pozitív hatással lehet az unokára, egészen addig, amíg tiszteletben tartják a felnőtt gyerekük szabályait. Ha itt gondok vannak, akkor tudatosítani kell bennük, hogy nekik már megvolt a lehetőségük a gyereknevelésre, most pedig rajtad a sor. “Légy határozott, mert most te vagy a szülő, és te vagy a legmeghatározóbb példakép a gyereked számára” - mondja Newman. Ha a nagyszülők nem képesek ezt tiszteletben tartani, akkor a pszichológus szerint érdemes átértékelni a kapcsolatot.
#4 Ünnepeld meg a sikereket!
A gyereknevelés még a legideálisabb körülmények között is tele van kihívásokkal, hát még ha több évtizednyi rossz példát szeretnénk elkerülni és megváltoztatni! A sikeres változások ünneplése erősíti a kötődést a gyerekkel, és segít begyógyítani a régi sebeket. Newman szerint fontos, hogy elismerjük: “Keményen megpróbáltam, követtem az ösztöneimet és az érzéseimet, és sikerrel jártam.” Légy büszke arra, hogy más úton jársz!
#5 Tartsd a célt szem előtt!
Tökéletes szülő nincs, mindenki követ el hibákat, de nem mindegyik hat ki rájuk hosszú távon. Mégis nehéz úgy döntéseket hozni, ha attól rettegsz, hogy a saját tapasztalataid hogyan befolyásolnak, és hogyan hatnak ki a gyerekedre. Ha elbizonytalanodsz, lépj egyet hátra, és gondold át, hogy mit is szeretnél elérni. “Ha megkérdezed magadtól, hogy ‘Miért kiabálok a gyerekemmel?’ vagy ‘Miért akarom megütni?’, rájössz, hogy nem tudsz válaszolni. Itt kezdődik a változás” - mondja Newman.
