Nagyon szeretném, ha kedves, figyelmes, jószívű gyerekeim lennének. Persze azt tudom, hogy alapból jó emberek, hiszen minden gyerek az. De néha mégsem úgy bánunk egymással, hogy annak örülni lehetne. Felsorolok öt módszert, hogy mit lehet tenni - kisebb és nagyobb dolgokat - azért, hogy az egész család, így a gyerekeink is kedvesebbé, elfogadóbbá váljanak.
Pár napja írtunk arról, hogy az intelligencia menőbb, mint a kedvesség. Vagyis a sikeres együttműködés sokkal inkább múlik azon, valaki mennyire okosan fogja fel, hogy miért és hogyan érdemes együttműködnie, mint azon, hogy alapvetően kedves vagy lelkiismeretes. Értem-értem, hogy az intelligencia sokat számít, sőt, azt is készséggel elhiszem, hogy az okos gyerekek felnőtt korukban jobb együttműködőkké válnak, mint a szimplán kedvesek.
Gyerekkorom óta azt hallgatom, hogy a nagyanyád is okos volt, anyád is okos, te is jó tanuló vagy – nyilván az az elképzelésem, hogy a lányaim is okosak legyenek. Sajnálnám is, ha nem lennének azok, mert tudom, hogy jó dolog (bár néha nem annyira) nagyjából érteni vélni a világot. Ezzel együtt nem bánnám azonban, ha kedvesek is lennének.
A kedvességet nem úgy értem, hogy az legyen az életcéljuk, hogy mások kedvére tegyenek, és közben ne törődjenek a saját boldogulásukkal, sokkal inkább a kommunikációra és a nagylelkűségre gondolok.
Beszéljenek úgy másokkal és egymással, hogy azt jó legyen hallgatni. Tanuljanak meg kérni, követelőzés helyett. Figyeljenek oda a maguk körül élő emberek jólétére, és ha módjukban áll, támogassanak másokat ahelyett, hogy még egyet belerúgnak az elesettekbe. Tudom, hogy akkor nekik is jobb lesz: kevés dolog csökkenti annyira a stresszt, és járul hozzá az élettel való elégedettséghez, mint a mások felé érzett és mutatott nagylelkűség.
Ezért tehát borzasztóan szeretném, ha a gyerekeim alap viselkedéskészletébe beépülnének a kedvesség jegyei. Rossz hír, hogy megint - mint minden gyereknevelési kérdésben - ehhez elsősorban nekem, nekünk, a szülőknek kell megváltozni.
Jó hír viszont, hogy ha elkezdjük gyakorolni a Thomas Lickona fejlődéspszichológus által megosztott öt jótanácsot, és elkezdünk tudatosan figyelni, akkor valószínűleg az egész család élete megnyugtatóbb, és harmonikusabb lesz. Mindenképpen érdemes belevágnunk, de nézzük meg előbb, mik is ezek a tanácsok:
1. Használjuk a kedvesség kifejezést a hétköznapi beszédünkben
Ezzel azt segítjük, hogy a családi alapértékek közé - amelyek majd gyerekeink felnőtt értékeivé is válnak - beépüljön a kedvesség.
- „Nagyon kedves volt tőled, hogy segítettél a húgodnak rendet rakni.”
- „Köszönöm a kedvességed!”
- „Tudnád ugyanezt kedvesebb szavakkal mondani?”
- Gondolkodjatok közösen a családban azon, hogy hogyan lehet kedves dolgokat tenni!
2. Csináljatok együtt egy listát arról, hányféle módon tudnak az emberek kedvesnek lenni egymáshoz
- Tartja az ajtót másnak, hogy az be tudjon menni.
- Átadja a helyét a buszon vagy a metrón.
- Megállnak az autósok, hogy segítsenek az út mentén kicserélni a kereket.
- Az iskolában kedvesek a gyerekek ahhoz a társukhoz, aki magányosnak tűnik, akinek nincs barátja.
- Felajánlod, hogy segítesz a házimunkában anélkül, hogy külön meg kellene kérni erre.
- Megosztod a sütidet vagy a csokidat másokkal.
Ha megvan a lista, alkossátok meg együtt a kedvesség definícióját! Kezdjétek úgy a mondatot, hogy „kedvesség az, amikor…” Például:
- „Kedvesség az, amikor az ember segít másoknak.”
- „Kedvesség az, amikor másokra is gondolsz, nem csak magadra.”
Ha a definícióval is elkészültetek, szedjétek össze, hogy mik azok a dolgok, amiket az egyes családtagok meg tudnak tenni ezeken belül. Ki-ki a saját terepén, tehát az óvodában, iskolában, munkahelyen vagy a családban. Minden családtag ígérje meg, hogy egy dologban kedvesebb lesz a jövő héten – gyakorolni fogja a kedvességet valamiben.
3. Mutass példát kedvességből szavakban és tettekben
Lickona hétéves unokája simán megmondta a nagypapájának, mit kell tenni, ha kedvessé szeretnéd tenni a gyerekeket: „kedvesnek kell lenni a gyerekekhez”. Az én lányaim is, már 3-4 évesen simán megmondták, hogy „Anya, most nem voltál kedves, szomorú lettem”. Én meg szégyellhettem magam. Az ember sokszor megfogadja a kedvességet, de ez nem egyszeri elhatározás kérdése. Jó újra és újra emlékeztetni magad.
- Mutassatok példát kedvességből azzal, ahogy szülőként beszéltek egymással! Ha vitáztok, kerüljétek a csúnya szavakat, vagy a másik megsértését, és rendezzétek hamar a vitát!
- Mutassatok példát kedvességből a másokkal, rokonsággal, ismerősökkel és ismeretlenekkel való beszélgetéseken!
- Ne szidjatok másokat a hátuk mögött, legalábbis ne sértő módon! Mondjátok el a gyerekeknek, hogy nem szép dolog másokról csúnyán beszélni!
4. Várjatok el kedvességet és tiszteletet minden otthoni helyzetben
- A durva és tiszteletlen viselkedést azonnal korrigáljátok úgy, hogy megkéritek, ismételje meg kedvesebben, a másikat tiszteletben tartva!
- Ne engedjétek a gyerekeknek, hogy durván és tiszteletlenül beszéljenek veletek – akár bántó kifejezéseket használ, akár csak a kifejezésmód durva! Alakítsatok ki a családban egy szabályt arra, hogy mi lesz a következménye annak, ha valaki nem tartja tiszteletben a másikat! A szabályalkotásba vonjátok be a gyerekeket: „Szerintetek mi történjen akkor, ha valaki csúnyán, tiszteletlenül beszél a másikkal? Mi segít neked abban, hogy majd megjegyezd, nem beszélünk így egymással?”.
5. Taníts figyelmességet azzal, hogy felelősséget adsz a gyereknek otthon
Sokat beszélünk arról, hogy manapság elkényeztetjük a gyerekeinket. A szülők úgy érzik, hogy mindent meg kell adni a gyereküknek, és ezért folyamatosan kiszolgálják őket. Így aztán a gyerekben kamasz korára kialakulhat, hogy neki csak úgy járnak a dolgok – és meg vannak sértődve, ha tenniük is kellene valamit.
Kora gyerekkortól érdemes ezért bevonni a gyerekeket a házimunkába, hogy érezzék, ők is tesznek valamit a családért. Kicsiként még imádnak segíteni, érezni, hogy ők is kompetensek valamiben, ekkor már el is lehet kezdeni. Szedje össze a játékokat. Segítsen Anyunak teregetni. Gyúrja a tésztát a Nagyival. Később, ahogy nőnek, már egyre komolyabb feladatokat is elvégezhetnek, és természetessé válik számukra, hogy vannak feladataik.
Ha mindezekkel megvagytok, és már egy ideje gyakoroljátok a kedvességet a családban, akkor nézzetek hátra elfogulatlanul: jobb lett így az élet? Mi változott meg? Mi lett jobb, esetleg rosszabb? Ha a mérleg pozitív, akkor folytassátok ugyanígy!
