Egy nagy port kavart fórumos vita után pszichológusunk arról ír, szabad-e szeretkezni, ha a gyerek a szobában alszik.
Nagy port kavart egy bejegyzés a Netmums nevű fórumon, ahol egy anya elismerte, hogy szexelnek a férjével, miközben ugyanabban a szobában alszik a nyolc és tíz éves gyerekük. A hozzászólások a megengedőtől a mélységesen elítélőig terjedtek, a gyermekbántalmazás fogalma is felmerült. Egy biztos: sokakat megmozgatott a téma, és messze elterjedt a fórum híre.
A kérdés tehát az, vajon szabad-e szexuális életet élni, miközben a szobában vannak, elvileg alszanak a gyerekek. A zsigeri válasz a többségnél valószínűleg nemleges, és végső soron a pszichológiai válasz is az.
Miközben legyünk őszinték, olyan „jóléti” maga a kérdésfelvetés is, hiszen ahol sokan élnek egy szobában, és azon a szobán kívül csak a vizes helyiségek vannak (ha vannak), és szóba sem jön egy nappali kényelmes kanapéval, sem pedig olyan trükkök, hogy a gyerekek a nagyiékkal moziba mennek, miközben a szülők otthon édes kettesben lehetnek, egyszerűen nem életszerű a felvetés. Úgy oldják meg a szülők, ahogy tudják, gyorsan, csendben, éjjel a paplan alatt.
És mégis, több okunk is van azt mondani, hogy ne, lehetőleg ne! Kezdjük azzal, hogy alszanak a gyerekek? Egyrészt ezt honnan tudnánk: bármikor felébredhetnek. Természetesen következik az alvásciklusból, hogy többször kerülünk az ébrenlét közelébe, de ha semmi sem zavar meg minket, akkor egy pillanatig tart ez az éber állapot, nem is emlékszünk rá. De naiv elképzelés azt hinni, hogy lehet rendszeresen szexelni úgy a gyerekek mellett, hogy sosem fogják hallani. A másik szempont, hogy az emberhez sok impulzus elér alvás közben is, például kísérletileg bizonyított, hogy még műtéti altatásban is reagál a személy, ha érzelmileg felkavaró dolgokról beszélnek körülötte. Ne higgyük, hogy a gyereket semmilyen módon, tudattalanul sem érinti az élmény!
Vekerdy Tamás tapasztalata szerint azok a gyerekek, akik alvó-félalvó állapotban átélik, hogy a szobában a szüleik szexuális életet élnek, különféle pszichológiai tesztekben viharról, birkózásról szőnek történeteket, és különös zaklatottsággal beszélnek erről, vagy hasonló nyugtalansággal rohangálnak körbe-körbe, azaz látszik rajtuk, hogy történt valami velük, amit nem tudnak egyedül feldolgozni, ami felzaklatta, megterhelte őket.
Bár Freud óta tudjuk, hogy szó sincs arról, hogy a kisgyerek aszexuális lény lenne, a szexualitása még éretlen. Van nemisége abban az értelemben, hogy felfedezi a testét, élvezi az erogén zónák izgatását, de a felnőtt szexualitás számára ijesztő, érthetetlen, inkább agresszívnek tűnik. Tehát anya és apa valami nagyon furcsát csinál, amit ő nem ért, egész másképp viselkednek, más a hangjuk, mint egyébként... Ha pedig érti, legalábbis értelmi szinten, akkor is zavaró a szerepütközés: neki másfajta kapcsolata van a szüleivel. Még a kamasz, a felnőtt sem szeret gondolni rá, hogy a szülei szexuális lények, zavarba ejtő, ha ez nagyon egyértelműen kerül terítékre.
A szóban forgó élethelyzet azért is problematikus, mert a gyerek nem tudja kontrollálni. Kisebb probléma, ha rányit a csemete a szüleire. Akkor világosak a határok, tudja, hogy kora reggel, késő este, ha csukva van az ajtó, akkor az az ő privát birodalmuk, neki pedig kívül kell maradnia. Azonban, ha egy gyereknek azt kell átélnie, hogy számára bejósolhatatlan és befolyásolhatatlan módon olykor a szülők szexelésére ébred, akkor kiszolgáltatott helyzetben van. Hasonló a probléma azzal, ha áthallatszik a szobájába a szülők nemi élete.
Sokan azon háborodtak fel, hogy a konkrét esetben nyolc és tíz évesek a gyerekek, azaz túl nagyok. Ami az életkort illeti, onnantól biztosan problematikus a szexuális élet a gyerek mellett, hogy „öntudatára ébredt”, azaz kialakul az éntudat, a világ már nem valami diffúz benyomás, mint csecsemőkorban, hanem van én és másik, és viszonyulnak valahogy egymáshoz. De legjobb eleve arra berendezkedni, hogy a gyerek világa és a szülők szexuális élete elváljon egymástól.
Sokszor összemosódik a téma olyan kérdésekkel, amik nem feltétlenül azonosak ezzel. Ilyen a meztelenség kérdése, a másik pedig a gyerekkel egy szobában, esetleg egy ágyban való alvás témája. Ami az utóbbit illeti: attól, hogy a család megosztja a szobáját, még elkülöníthetik a nemi életüket, azaz találhatnak más alkalmakat. Az alvás nem szexuális helyzet.
Ugyanez igaz a meztelenségre. A médiának, a reklámoknak köszönhetően már-már azt hisszük, az emberi test egyetlen jelentése és funkciója a szexualitás. Holott a meztelenség nemcsak a szexhez kapcsolódik, hanem a fürdéshez, szaunázáshoz, nudista strandoláshoz, napozáshoz is. Ahogy egy művészi aktkép láttán sem okvetlenül élünk át nemi izgalmat, sem a nudista strandon, úgy otthon sem zaklatja fel a gyermeket, ha a szüleit ruha nélkül látja.
Persze, ha mégis zavarja, arra tekintettel kell lenni! Kulturális kérdésről van szó, ahogy az a kis jelenet is mutatja, ami egy dokumentumfilmben játszódott le: egy angol férfi mutatta be a finnek fürdőzési szokásait. Alkalmazkodott a helyiekhez, megvált ruhájától, de azért a hideg tóból kijőve zavart megjegyzéseket tett saját meztelenségére. Mire a finn elnéző mosollyal felelte: „Nahát, milyen problémáid vannak...” Ő ezt nem is értette.
Cziglán Karolina
pszichológus
