A legtöbben a karácsonyra szép és titokzatos élményként emlékeznek vissza gyerekkorukból. Igaz, vannak veszélyek is: a felfokozott várakozás és teljesítménykényszer sok családban a legrosszabbat hozza ki a felnőttekből, így ez a nagy viták ideje is.
Érdemes-e egyáltalán azon gondolkodni, elég jó-e az ember szülőként? Erre kétféle, elsőre talán ellentmondásosnak tűnő válasz van.
Nehéz következetesnek lenni a nemet mondásban, hiszen egy-egy helyzet megoldását óhatatlanul befolyásolja a szülő hangulata, aktuális terhelhetősége is - írja pszichológus szakértőnk.
A család nemcsak kétszemélyes kapcsolatokból áll. A szülők hatalmi játszmái elbizonytalanítják a gyereket, aki "rosszalkodni" fog.
Miért viseljük rosszul, ha beleszólnak a nevelésbe? Mert az sokszor nem az elvek megvalósítása, hanem a sok tökéletlen közül a legelviselhetőbb kiválasztása.
A hangosan kiabáló, faággal harciasan kardozó gyerek idegesítő és erőszakos, vagy csak tele van élettel? Aki órákig figyeli a felhők vonulását, míg a többiek játszanak, magának való vagy elmélyült?
Van valamiféle törésvonal a gyerekesek és a gyerektelenek között? Lehet, hogy nincs, csak bennünk nincs helyrerakva valami ezzel kapcsolatban.
Lusta vagy! Utálatos vagy! Gonosz vagy! Elhangzik, pedig sem a gyerek, sem mi nem leszünk vele beljebb. Sőt!
A gyerek viselkedése sokat elárul rólunk, de gyakran olyasmiről is azt gondoljuk, hogy rossz fényt vet ránk, ami nem az elhibázott nevelésről szól.
Ha megmondjuk, hogy zavarbaejtő a szexről beszélni, legalább nem kell adnunk a lazát. De mi a helyzet az alkesz nagynéni és a buta tanárnő témájával?
Az autogén tréning ezoterikusan hangzik, pedig csak arról szól, hogy laza izmokkal, lassú szívveréssel, nyugodt lélegzetekkel igen nehéz szorongani.
Nincs önismereti vonatkozása, ha kiborult, mert a gyerek majdnem leesett a hatodikról. Az viszont megér egy kis töprengést, ha akkor is üvölt, ha nincs dráma.
