Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A legtöbben a karácsonyra szép és titokzatos élményként emlékeznek vissza gyerekkorukból. Igaz, vannak veszélyek is: a felfokozott várakozás és teljesítménykényszer sok családban a legrosszabbat hozza ki a felnőttekből, így ez a nagy viták ideje is.
A legfontosabb a szülő belső állapota, és ehhez az anyának, az apának önmagával kell tisztáznia, hogy nem ez az a három nap, amikor az összes sérelmét házastársára kell öntenie. Sőt, jó, ha ahelyett, hogy összeszorított foggal a gyerekek kedvéért kibírná valahogy, az adventi időszakot tényleg egyfajta készülésre, változásra használja: arra való készülésre, hogy ne sérelmek fogságában, hanem nyitott szívvel érkezzen meg az ünnepbe.
Arról is érdemes beszélni, milyen kérdések merülnek fel a karácsonyra való tevőleges készülés során, például mennyire vonjuk be a gyereket, mi legyen meglepetés, hogyan teremtsük meg a hangulatot. A karácsony egyszerre szól a titokról és meglepetésről a gyerek számára, és akkor tudja igazán várni, ha van benne valami rejtély, ugyanakkor egyszerre szól az apával, anyával, testvérrel való közös készülésről is. Ebben a kettőben jó megtalálni az egyensúlyt.
Elvész az örömből, ha a gyerek minden ajándékát „megrendeli” a szülőtől, pláne, ha együtt veszik meg, nehogy véletlenül hibát vétsen a felnőtt, és ne éppen a megjelölt típust szerezze be. Könnyen bele lehet esni abba a csapdába is, hogy csak az ajándékról szól az ünnep. Elkerülhetetlen, és talán nem is tragédia, hogy a gyerekeket általában az ajándék izgatja legjobban. Számukra, akik nem tudnak lemenni a boltba, hogy a fizetésükből megvegyék a mesekönyvet, sokkal nagyobb értéke van egy ilyen eseménynek, mikor megkapnak valamit, amire nagyon vágytak. Ebben nem feltétlenül az anyagiasság mutatkozik meg: amikor a kisgyerek kap egy játékmacit, akkor ő nem egy jópofa ajándéktárgy birtokosa lett, hanem egy csodát, egy érző társat, egy barátot kapott, akinek az arcára kiülnek a gondolatai.
Mégis, a szülő feladata, hogy ezen túl is adjon neki valamit, valami élményt. A kisgyerekek fogékonyak a misztériumra, ők csodába csöppennek, mikor belépnek a feldíszített szobába, mikor meglátják a szikrázó karácsonyfát. Szívesen veszik a köré szőtt történeteket is, ami arról szól, a túlvilág lakói hogyan vesznek részt az ünnepben. Fontos, hogy a szülő olyasmit mondjon, amivel tud azonosulni, ami, ha nem is szó szerint, de mélyebb értelemben igaz számára. A felnőtt életében a karácsony értelme elvontabb szinten jelenik meg, ha a rohanás és kapkodás mellett meg tudja élni, akkor az emberi kapcsolataiban, ha hívő, a hitében. A kisgyerek nem az elméleti, hanem a konkrét, megszemélyesített magyarázatokra fogékony inkább, például az angyalok munkájáról. Ezeket ő hiszi is, nem is, hiszen látja a játékokkal tömött boltokat, de nem kell megijedni a látszólagos ellentmondásosságoktól: mi segítünk az angyaloknak - mondhatjuk, ha megkérdezi, miért vettük meg azt a doboz karácsonyfadíszt.
A titok és meglepetés mellett arra is ugyanúgy szüksége van, hogy részese lehessen a készülésnek. Ha valaki teljes titokban süti meg az éj leple alatt a sütiket, gondosan elrejti a fát, az ajándékokat, akkor sok a meglepetés, de bizonyos értelemben kimarad a csemete a folyamatból. Ezért jó egy részébe bevonni, például együtt készíteni koszorút, együtt sütni, esetleg a másoknak szánt ajándékok egy részét közösen készíteni, venni.
Egy tapasztalt óvónő gondolata, amivel csak egyetérteni lehet, hogy lehetnek a családon belül is jó értelemben vett kis titok, amiknél a gyerek érzi magát beavatottnak: például anya és a gyerek együtt szerzi be az ajándékot apának, ha lehet, a poronty is dönthet, mondjuk anya kiszemelt két alkalmas pulóvert, abból ő választ. Ezek jó értelemben vett szövetségek. Ilyenkor megélheti a csemete, hogy nem mindig ő a kicsi, aki nem tud semmit, miközben ott magasodnak fölötte a felnőttek, akik minden tudás birtokosai.
Hasonlóan fontos élmény, hogy legyen alkalma arra, hogy ne csak kapjon, hanem adjon is. Készíthet ő maga valamit, de részese lehet karitatív tettnek is, például vihet a család ételt rászorulóknak – ilyesmibe érdemes bevonni a gyereket is. Esetleg választhat egy játékot, amit szívesen továbbad valakinek egy ajándékcsomagban.
Az is jó, ha megtapasztalhatja, valaminek eredménye van, amit ő alkotott. Ez ünneptől függetlenül is fontos, de a karácsonyi készülődés is alkalmat ad rá. Jó, ha tudunk bízni a gyerekben, hogy ő már sok mindenre képes, és akkor képes is lesz! Van óvoda, ahol fűrészelnek, barkácsolnak a gyerekek, miközben sok családban még igazi kést sem mernek a kezükbe adni. Persze, legyen az eszköz méretarányos, és ami veszélyes, azt felügyelje felnőtt, de hadd próbáljon ki minél több mindent igaziból, de csak „úgy, mintha”. Ha a csemete érzi a helyzet komolyságát, és a belé vetett bizalmat, ő is komolyan veszi magát, és meglepődünk, mennyi mindenre képes, és persze ő örül ennek legjobban.
Egy dolog mondható biztosan, milyennek nem kell lennie a karácsonynak: tökéletesnek, ahogy a szót felnőtt értelemben használjuk. A gyereknek nem a kifogástalan teríték és pormentes lakás marad meg emlékként, hanem a közös élmény. Jó, ha ebben van, amit lehet várni, van, amiben ő is részt vehet, és van, ami egészen más, mint máskor, hiszen abból érződik, hogy ez ünnep.
Cziglán Karolina
pszichológus
