Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szenzációs hely csillében utazással, működő és működtethető makettekkel, kicsiket, nagyokat, fiúkat és lányokat is elvarázsolja.
Sokat hallottunk már a soproni Központi Bányászati Múzeumról, főként azóta, hogy néhány évvel ezelőtt gyermekrészleggel is bővült a kiállítás. Most végre alkalmunk nyílt személyesen is utánajárni, mégis, mi ebben a pláne, mitől lehet olyan érdekes a bauxit meg a fejlámpa? Megnéztük, megtapogattuk, kifaggattuk az igazgatónőt és egy négygyerekes családot is. Kiderült, hogy a fentieken kívül is rengeteg, elképesztően változatos és interaktív látnivaló várja az embert: képzőművészeti alkotások, ásványok, régi térképek, ezeréves pénzek, működő (és általunk is működtethető!) makettek, berendezett bányarészletek, múlt századi táncrend, archív fotók, steampunk benyomást keltő bányamentő készülékek. Mindez egy több száz éves, reneszánsz-barokk épületben, ami a soproni városkapitányok után az Esterházy hercegeké volt.
Az Élménybánya elnevezésű gyermekrészleget néhány évvel ezelőtt alakították ki, és azóta is töretlen sikernek örvend – ottjártunkkor is tele volt visítozó kisiskolásokkal. A tapasztalatok szerint ugyanakkor a felnőtteknek szóló kiállítás egyes részeiért ugyanúgy képesek rajongani a gyerekek – működő modellekkel és berendezett bányákkal azért le lehet nyűgözni a tizenéves fiúkat, és meglepő tapasztalataink szerint a hatéves kislányokat is. És szüleiket. Még akkor is, ha eddig azt hitték, teljesen hidegen hagyja őket a bányászat.
Alig vártuk, hogy visszajöhessünk
Zsuzsa férjével és két gyerekével érkezett. Amíg a gyerekek, egy hatéves kislány és egy négyéves kisfiú a tárlatvezető hölgy és a szkip rakodógép-modell segítségével két ásványkincset rakodik nagy átéléssel (az ásványkincsek valójában alufóliagombócok), Zsuzsa elmeséli, hogy ők már törzslátogatók: bár nem soproniak, sokat járnak erre, és ha tehetik, útba ejtik a múzeumot is.
„A férjem meg én azért szeretjük, mert már eleve hatalmas rajongói vagyunk a soproni építészetnek, és ezt az épületet végig lehet járni szobáról szobára. Ráadásul ezt nem is szabdalták fel, vagy építették át nagyon, néhány szobában a 18. századi falfestés is megvan. Számomra már eleve 'a herceg városi háza' olyan romantikus, mint egy tündérmese, bár nekem egész Sopron az.” – meséli. – „Mi ezt a múzeumot már évekkel ezelőtt kinéztük magunknak, és alig vártuk, hogy akkorák legyenek a gyerekek, hogy ők is élvezzék. A bányászélet nekünk nagyon egzotikus dolog fővárosiként illetve alföldiként, és amióta megnéztük a gyerekrészben a filmet róla, azóta nagy tisztelői vagyunk, mert hű, micsoda erő, micsoda együttműködés, micsoda bajtársiasság van a bányászok között!
Gergő nem csak a gyerekrészt szereti, mert ő ásvány- és kristályrajongó, ki nem hagyná a fönti részt! Hajninál rejtély, hogy mit szeret benne, ő az a fajta, aki néz és raktározza magában az infót, néha még beszélni is elfelejt közben. De azt mind a ketten imádják, hogy a végén meg lehet fogni a dolgokat, meg be lehet kapcsolni, működésbe lehet hozni, meg hozzányúlhatnak az érintőképernyőkhöz, játszhatnak, bujkálhatnak a táróban. Az majdnem annyi idő szokott lenni, mint a kiállítás maga.”
Megkérdeztük magukat a gyerekeket is. A hatéves Hajni azt felelte, neki az ősemberes részek tetszenek a legjobban, mert azok nagyon izgalmasak. A négy éves Ákost idézzük: "Szerintem az a legjobb, hogy meg lehetett nyomni a gombokat, és beültünk a csillébe, és toltuk egymást a Hajnival!"
Gyerekeknek: Élménybánya csúszdával, csillékkel
Az Élménybánya, vagyis a kifejezetten gyerekeknek szóló rész a múzeum alagsorában kapott helyet, és úgy rendezték be, mint egy valódi szénbányát – valójában nem kiállítás, hanem egy foglalkoztató- és játszótér, amelyet a 6-12 éves korosztálynak ajánlanak, de szerintünk már a négyévesek is élvezik.
„Az Élménybánya ötlete jó pár évvel ezelőtt fogalmazódott meg fiatal munkatársaimban” – meséli dr. Kovácsné Bircher Erzsébet múzeumigazgató. – „A cél az volt, hogy egy bánya működését úgy mutassuk meg, hogy az óvodások és a kisiskolások is izgalmasnak találják. Játék közben rántjuk le a leplet a bányák titkairól: mélységről és sötétségről, csillékről és gépekről. Az elmúlt 8 évben rajongói tábora alakult az Élménybányának, vannak családok, akik visszatérő vendégeink. Évente 7-8000 gyerek csúzdázik, tolja a csillében ülő társát, vagy nagy vehemenciával tekeri a bányagépet. A gyerekeket kísérő felnőttek számára pedig megnyugtató tudni, hogy itt minden gyerekbarát és biztonságos: igyekeztünk a legkreatívabb rosszcsontok eszén is túljárni.”
A „bányába” az egyik hagyományos beszállási módon, csúszdán lehet lejutni, a kis bányászok védősisakot – úgynevezett kobakot – és fejlámpát is kapnak (nyugalom, a felnőtteknek van lépcső is). Ráhangolódásként egy zenés kisfilmet nézhetnek meg, amely egy márkushegyi bányajárást mutat be, leszállástól a feljövetelig. Ezután jutunk be a bányajáratba, amely eltérő magasságú, ácsolattal „megerősített” folyosó. A járatból néhányszor kiléphetünk, itt animációs hengereken lehet megnézni a szén útját a fejtéstől az erőművig.
A bányajárat egy nagyobb foglalkoztató-térbe vezet, itt gyermekcsoportoknak foglalkozásokat is tartanak, de egyénileg is lehet játszani: óriáspuzzle, kirakó, információs táblák. A következő terembe egy csillepályán juthatunk át, amely ötvözete a valóságos és történelmi csilléknek, de a gyerekek biztonságát is szem előtt tartja – magyarul, nyugodtan bele lehet ülni a csillékbe. A csillepálya végén egy hatalmas gépezet tövébe érkezünk, amely egy reneszánsz-kori vízemelőgép életnagyságú modellje. Itt nem vizet, hanem görgőket emel, és maguk a gyerekek működtethetik. Emellett még két fújtatót is ki lehet próbálni – ezekkel most nem a bányát szellőztetjük, hanem kis labdákat lehet magasra emelni a sűrített levegő segítségével.
A bányajárás végén bányatelefont találunk, a kagylót felemelve kvízkérdéseket hallhatunk, amikre a telefon gombjaival lehet válaszolni. Végül egy szimbolikus tárggyal, a lármafával (vagy klopacskával) találkoznak a gyermekek, és természetesen meg is szólaltathatják: bányásztelepüléseken ezzel jelezték a munka kezdetét és végét.
Felnőtteknek: ásványok, érmetár, bányászlámpák és sok más
A csaknem 1000 nm2-en elterülő felnőtt kiállítás anyagát nyilvánvalóan nem tudjuk bemutatni egy cikkben, de pár szóban, szigorúan a teljesség igénye nélkül azért elmeséljük, nagyjából mi várható, illetve nekünk mi tetszett a legjobban. A kiállítás a már említett ásványgyűjteménnyel kezdődik, rengeteg, különböző színű és méretű nemes- és színesércet, szenet és egyéb ásványkincset nézhetünk meg. A falakon régi térképek és egy freskó idézik fel a bányászat történetének nagyobb eseményeit – külön kedvencünk a selmeci üvegtérkép, amely az 1900-as párizsi világkiállításra készült.
A továbbiakban bányászati témájú festmények (egy Feszty Árpád is), képzőművészeti alkotások, serlegek, vasból rézzé változó edények (komolyan!), és az üvegbe épített hajók mintájára üvegbe épített bányák következnek. Ezután néhány vitrinen keresztül a bányászat Kárpát-medencei történetét ismerhetjük meg tárgyi emlékek (kovakőtől a bányamentő készülékekig) és korabeli oklevelek, adománylevelek révén.
Külön szobákban kaptak helyet a selmecbányai (később soproni, illetve miskolci) egyetemi élethez kötődő tárgyak, rektori lánctól háromszáz éves tankönyveken át táncrendig és söröskorsóig. És nagyjából eddig tartott a passzív szemlélődés, ezután már a Látványtár következik a sokat méltatott működő és működtethető makettekkel, és itt lehet érintőképernyőn böngészni régi pénzek és rengeteg archív fotó között is.
A múzeum következő szárnyában pedig korhűen berendezett bányarészletek várnak az őskoritól a középkoron át a legmodernebb, jelenkori mélyművelésű bányákig. Sajnos a legjobb szándékunk ellenére sem tudjuk megmondani, hogy a kiállítás megtekintése nagyjából mennyi időt vesz igénybe – ha az Élménybányát és az udvaron szaladgálást leszámítjuk, úgy másfél óra alatt talán lehet egy gyors képet kapni a dologról, de egy „rekorder” látogató állítólag nyolc óra alatt járta végig. Szerintünk ilyen esetben azért érdemes legalább egy ebédszünetet beiktatni.
Gyakorlati információk látogatóknak
Központi Bányászati Múzeum (KBM)
Sopron, Templom u. 2.
Tel.: +36 99 312 667, +36 99 338 902
e-mail: info@kbm.hu
Honlap: www.kbm.hu, www.banyaszatimuzeum.blog.hu
Facebook: www.facebook.com/banyaszatimuzeum
Nyitvatartás: hétfő kivételével naponta 10-18h
November 1-től április 1-ig: hétfő kivételével naponta 10-16h
Belépődíjak: felnőtt 700 Ft, nyugdíjas-diák: 400 Ft.
Megközelítés:
Gyalogos: a GySEV pályaudvartól a Mátyás király utca, Széchenyi tér, Templom utca útvonalon (sárga) vagy a VOLÁN pályaudvartól a Lackner Kristóf utca, Ógabona tér, Megyeháza átjáró, Fő tér, Templom utca útvonalon (piros), Autóval: A belvárosba autóval behajtani tilos! Bármely fizető parkolóból a Fő tér és/vagy a Templom utca érintésével juthat el hozzánk.
A kiállítások három nyelvűek – magyar, angol és német - akadálymentesítettek, hozzáférhetők vakok és gyengénlátók, siketek és nagyothallók, valamint mozgáskorlátozottak számára.
