Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Akárhányan mondják is, ne higgye el: a cumizás nem rontja el a szoptatást. És az sem igaz, hogy minél sterilebb, annál jobb. Cumizós tévhitek.
Az egyik barátnőm szerint a cumi olyan, mintha vibrátort adnánk a gyerekünknek: műanyag pótszerrel helyettesítjük a valódi, hús-vér élményt. Ő sosem tenne ilyet. Ezzel szemben a védőnőnk is, és anyukám is határozottan cumipárti: szerintük sokkal könnyebb a cumiról leszoktatni a gyereket, mintha az ujját szopná, és ezt jó néhány, ujjszopós és cumis gyerekkel egyaránt rendelkező Porontyos anya is megerősítheti.
Persze, végül úgyis a gyerek dönt: vannak született cumisok, és született ujjszopók, vannak babák, akik végigpróbálják az összes cumimárkát és mindegyiket messzire köpik, és olyanok is, akik egy-egy típus elvakult rajongói lesznek, aztán retteghetünk, nehogy a gyártó kivonja azt a forgalomból kétéves kora előtt.
Néhány tévhitet gyűjtöttünk össze a cumival kapcsolatban.
1. tévhit: A cumi elrontja a szoptatást
Az anyatej termelődését a mellbimbó stimulációja szabályozza, azaz ha sokat cumizik rajtunk a baba, akkor több lesz a tej, ha keveset, akkor meg kevesebb. Logikusnak hangzik, és elterjedt az a hiedelem, hogy a játszó- és alvócumi használata csökkenti a tejtermelődést, és a cumit használó anyák kevesebb ideig szoptatnak.
A témában történt eddigi kutatások összesítése ugyanakkor nem ezt igazolja. A kutatók majdnem kétezer, időre született, egészséges csecsemő adatainak összesítése során arra a következtetésre jutottak, hogy ha az anya motivált volt a szoptatásra, a játszócumi használata vagy annak hiánya nem befolyásolta a szoptatások időtartamát, sem azt, hogy a baba kizárólag anyatejet kapott-e vagy tápszerkiegészítésre szorult. A cumizó gyerekek is ugyanannyit szoptak, ha anyukájuk egyébként szoptatáspárti volt.
2. tévhit: Koraszülöttek végképp nem cumizhatnak
A fenti tanulmányok egészséges, időre született csecsemőkre vonatkoznak, ugyanakkor a koraszülött babák vizsgálata is érdekes adatokat szolgáltatott. A babák szopásra és nyelésre való képessége a 28. terhességi héten jelenik meg, de csak a 32. hét körül tudják rendesen összehangolni a szívás, nyelés, légzés bonyolult folyamatát, ezért a 32 hétnél korábban született csecsemők gyakran sem cumisüvegből, sem anyamellből nem tudnak enni, őket gyomorszondán keresztül táplálják.
Mi történik, ha ezeknek a babáknak a szondatáplálás mellett játszócumit adunk? A babák súlygyarapodását nem befolyásolta a cumi jelenléte vagy hiánya. Mi több, a játszócumit használó koraszülöttek hamarabb hazamehettek a kórházból, kevésbé tiltakoztak a szondatáplálás ellen, nyugodtabbak voltak, kevesebbet nyűgösködtek, könnyebben elaludtak, és később könnyebben át lehetett szoktatni őket szájon át (anyamell vagy cumisüveg) történő táplálásra. A cumihasználatnak semmilyen hátrányát nem tapasztalták a kutatók.
3. tévhit: A cumi modern korunk ördögi találmánya
A legrégebbi ismert „cumi”-t, egy kukoricacsutkát 1680-ban használta egy brit farmer felesége. Az USÁ-ban inkább a cukros verzióra esküdtek: a 19. században elterjedt gyakorlat volt, hogy az anyák egy evőkanál kristálycukrot rongy végébe kötöttek, és ezt a rettenetet nyomták a síró gyerek szájába. Észak-Európában a cukor helyett hús- vagy zsírdarabot tettek a rongyba, míg Németországban inkább a kalács és a mák dívott.
A korabeli magyar gyakorlatról nem találtam adatot, de talán nem véletlenül halljuk időnként a „pálinkás kenyér” szófordulatot. A szép szokást Dürer is megörökítette: ha közelebbről megvizsgáljuk 1506-os, Madonna csízzel című festményét, látható a Kisjézus kezében a szóban forgó cumirongy. A jelenlegi formáját – cukor- , pálinka- és zsírmentes gumi szopogatórész, műanyag fogantyú – az 1900-as években nyerte el az eszköz.
4. tévhit: Minél sterilebb, annál jobb
Meglepő eredményre jutott egy, a cumitisztítási szokásokat vizsgáló tanulmány: kiderült, hogy vannak szülők, akik lemossák, és vannak, akik tisztítás címén egyszerűen csak lenyalják a baba cumiját. De ez nem minden! Azok a gyerekek, akiknek a cumiját gondos szüleik lenyalással tartották tisztán, később sokakl kisebb eséllyel kaptak asztmát, ekcémát és más allergiás betegségeket. Ezeknek a gyerekeknek a nyálában másfajta baktériumtörzsek éltek, mint a lemosott cumin tengődő gyerekekében.
A kutatók úgy gondolják, a szülő nyálával a cumira, majd a gyerek szájába jutott baktériumok immunrendszer-stimuláló hatással rendelkeztek és ennek köszönhető az allergiás betegségek elleni védelem. Sajnos, azt hiszem, nem vagyok igazán haladó szellemű, a tudományos eredményket híven követő anyuka, én még mindig lemosom.
5. tévhit: A fogbarát cumi nem árt a fogaknak
A hosszú ideig tartó cumihasználattól rendellenesen fejlődik a gyermek szájpadlása, rosszul záródik az állkapcsa és ferdén nőnek a fogai. A fogászok szerint a legártalmasabb (a gyermekem szerint persze a legfinomabb, ráadásul a legolcsóbb) a kis bunkóban végződő cseresznyecumi. Sajnos az erre vonatkozó kutatások azt állapították meg, hogy a fogbarát cumik sem sokkal veszélytelenek ebből a szempontból, a száj- és fogfejlődési rendellenességeket ezek sem képesek teljesen kivédeni.
A cumi típusánál sokkal fontosabb volt az időtartam: azoknál a gyerekeknél figyeltek meg rendellenes fogakat, akik három éves kor után is folytatták a cumihasználatot. Érdemes tehát eltenni a cumit a gyermek harmadik születésnapján. Hát persze. Mintha ez olyan egyszerű lenne.
