Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ezek az utálatos, többségében rút műanyag darabok sóhajtozáshullámot indítanak el minden nyár végén.
A rendszerváltás után nagyítóval kellett már keresni az olyan osztályokat, ahol kötelező a köpeny. Aztán szépen lassan újra terjedni kezdett, és noha (szerencsére) továbbra is elég ritka, egyre több helyen vezetik be újra. Ezek a ronda, gyerekek által utált, többségében rémes műanyag darabok minden évben valami érthetetlen, áldemokratikus érzületből indított sóhajtozáshullámot indítanak el.
A gyerekek - pláne, hogy mára szinte ismeretlen darabról van szó - nem szimpatizálnak vele. A neten megtalált műanyag köpenyek rémesek, ezeket végképp nem szívesen adnám rájuk. Akinek ma kell köpenyt adni a gyerekre, vagy megvarrja, vagy megvarratja, normális darabokat venni reménytelen.
A rondaságuk nem új, ahogy visszagondolok, ezek már az én gyerekkoromban sem a szépségükkel hódítottak. Amikor még én voltam iskolás, és sok-sok köpeny fogyott a boltokban, legalább voltak pamut darabok, ma már a műanyagra is vadászni kell. Akkor mindenki hordta, nem utáltam, tartozék volt, mint a tornacucc.
Ahogy kezdődik az iskola, vele minden évben elkezdődik a nosztalgikus sóhajtozás, milyen jó volt régen, amikor a gyerekek még köpenyben jártak, és nem volt téma, hogy kinek milyen márkás a holmija. Milyen jó lenne, ha nem mutogatnák a ruháikat ma sem!
Tényleg jó lenne, de ezt a köpenytől (vagy egyenruhától) várni, attól félek, önbecsapás. Az iskolaköpeny egyetlen gyakorlati haszna az, hogy alatta kevésbé lesz koszos a gyerek többi cucca. De nem más. Ha visszagondolunk, hiába voltak 20-30-40 éve kisebbek a vagyoni különbségek, mégis, köpenyben is pontosan tudtuk, ki tud többet a tejbe aprítani.
A gyerekek köpenyben, egyenruhában is nagyon pontosan felmérik a jövedelmi viszonyokat. Azt egyik sem fedi el, kit hoznak kocsival reggelente (és milyennel), ki hova és hányszor utazik, kinek mire futja a zsebpénzéből iskola után. Egy 30 fős osztályban mindig lesz 29, akinél van gazdagabb, ez egy olyan jelenség, ami az egész életünket végigkíséri.
Az általában a meghatározott iskolára jellemző egyenruha annyiból jobb, mint a köpeny, hogy kifejezi az iskolába járók össszetartozását. Anyaként, ha választhatnék, talán az egyenruhára szavaznék, de nem azért, mert demokratikus, hanem azért, mert lányaim vannak, akiknek másfél éves koruk óta nagyon határozott elképzeléseik vannak, mit szeretnének felvenni. Nagyon hálás lennék, ha valaki ezeknek a vitáknak a terhét levenné a vállamról, amit mindenki megért, aki győzködte már a gyerekét téli reggelen arról, miért is nem alkalmas a pántos szandál hóba.
Azzal együtt, hogy az én lányaimnak az öltözködés a szórakozás egyik kiemelt formája, talán ha a sulijukban tényleg mindenki ugyanabban járna, megbékélnének az uniformissal. De ha őket kérdezzük, ők a maguk részéről attól a legboldogabbak, ha azt vehetnek fel, amit akarnak.
