Hihető vagy sem, de nekem is volt gyerekszobám. Kezdetben a nővéremmel egy helyiségben, aztán végre teljesen saját. Nálunk meg most pont fordítva történik a dolog. A két fiú eddig külön szobában aludt. Most meg jól egybe raktuk őket.
(Előző rész: mindent a szerelemről - 4 és fél évesen)
Effnek volt egy mini szobájába, ami tényleg csak az övé volt. De Jé eddig csak úgy be volt rakva egy másik apró helységbe, ami több másik célt is szolgált. Nekünk meg volt egy viszonylag tágas hálószobánk. Már nincs. Azt kapták meg a srácok. Úgyhogy mindenki új helyet kapott. Olyan, mintha költöztünk volna. És az pedig soha nem egyszerű. Jó is, meg szokatlan is.
Szintkülönbség
A változás nagy. Lett egy szabad szoba, ami emeli az életszínvonalunkat. Effnek pedig lett egy emeletes ágya. Illetve lábakon álló. Mert alatta csak rakodóhely van. Ráadásul egy eddig teljesen holt területet használunk ki, úgyhogy dupla a nyereség. És annak idején nekem is ilyen ágyam volt. És imádtam. Úgyhogy van bennem némi nosztalgia, meg irigység is. Főleg, hogy a fekvőfelület méretét tekintve jelenleg Eff rendelkezik az egy főre eső legtöbb hellyel. Lakberendezésileg lehet, hogy nem a csúcs, de szuperpraktikus. És Effnek is nagyon bejön. Olyan, mint egy kis erődítmény. Elzárva másoktól, tökéletesen alkalmas a bekuckózásra.
Már miközben az asztalos építette a szerkezetet, Eff a félkész ágyról figyelte a munkálatokat. Majd amikor beköltözhetett a birodalmába, napokig óriási vigyorral csak ficergett és röhögött ránk. Jé pedig megörökölte az ő régi ágyát – rácsos, nagyobb fajta. És azzal egyidőben, hogy Eff nagyfiú ágyat kapott, majdnem az összes régi plüssét Jére hagyományozta.
Minden más
De akármennyire is jól hangzik a dolog, azért vannak nehézségek. Pedig amikor nyaraltunk, akkor is egy szobában volt a két csávó, és élvezték is. Reggelente szórakoztatták egymást, lehetett egy kicsit tovább dögleni. Jé meg előbb feküdt le, és mire Eff az ágyba jutott, addigra mélyen aludt. Mostanában viszont egyre inkább szinkronba kerülnek alvásügyileg, úgyhogy már látom magam előtt, hogy az jön, hogy esténként majd nem hagyják egymást elaludni.
Most még viszont mással van a baj. Jé megint elég sokszor felébred éjszakánként – a fogai jönnek. Talán ez a végső nagy nekifutás, mert már alig hiányzik. De ezek most a szemfogai éppen – lehet, hogy vámpír lesz, és azért szenved annyira, mert jó nagyok lesznek? Mindenesetre Eff is felébred a vinnyogásra természetesen. Eff meg az első éjszakákon teljesen jól elvolt a kis birodalmában, de most egy pár napot töltött együtt a nagyobb unokatesókkal. És azon kívül, hogy egy-két egzotikus csúnya szót megtanult, olyanoktól kezdettel félni, amik eddig nem voltak. Betörőktől, akik tapadókorong vagy helikopter segítségével hatolnak be a lakásba. És persze hiába mondjuk, hogy ott vagyunk két méterre tőle, meg úgyis hallanánk, ha bármi történne. Nem. Inkább titokban befészkeli magát az ágyunkba. A régi szobájába...
Hát ez van most éppen. Költözés utáni szoktatás. De igazándiból élvezik a gyerekek az új felállást, mert egyfolytában a szobájába akar menni mind a kettő.
