Elhúzni egy kicsit otthonról jó. Gyerekekkel még jobb. De az első nagyobb kiruccanás első gyerekkel, vagy először kettővel jelentős erőpróba. Én vagyok az apád, 4. rész
Szerencsére vannak gyerekek, és így a karácsony új értelmet nyer. Nekik még simán léteznek csodák. Én vagyok az apád, 6. rész.
Vannak rossz szokásaim. De a fiam, Eff is kiveszi a részét az italozásból.
Alakul a dolog a két fiú, Jé és Eff között. Úgy néz ki bírják egymást. Pont három év a korkülönbség. Ami azért elég komoly generációs szakadék.
A gyerek nem kis felnőtt, a felnőtt pedig – jó esetben – nem nagy gyerek. De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne lazulna le, amikor a gyerekekkel játszik.
Amint fogni tudott, rá volt izgulva a távirányítóra. Ha pedig megkaparintotta, jól összenyálazta. Kezdetben persze tényleg csak a szoft műfajjal ismerkedett. Ezeknél a vizuális nevelés, mint olyan nem igazán játszik, de annak is eljön az ideje.
Kutya már bőven a gyerekek előtt is volt. Persze kirakhattuk volna a kocsiból a sztráda mellett, vagy leadhattuk volna egy sintértelepen. Hát nem tettük.
Össze-vissza fogok csapongani bölcsőde- és óvodaválasztás, meg mindenféle pedagógia módszerek között.
Minden egyes fejlődési szakasz elérésének pontosan meghatározott ideje van. Persze van egy kritikus határ, amikor tényleg lehet aggódni, és akkor kell is tenni valamit. Kúszik, mászik majd feláll...
Teljesen érthető törekvés, hogy az ember mindent megtesz azért, hogy a gyerekeit biztonságban tudja.
Néha tényleg egyszerűbb lenne, ha egyes helyekre kapásból ezt írnák ki.
Ez nem ér. Félek, hogy az orrszívó-porszívó miatt egy életre megutál a gyerek. Apa-parák.
