Minden egyes fejlődési szakasz elérésének pontosan meghatározott ideje van. Persze van egy kritikus határ, amikor tényleg lehet aggódni, és akkor kell is tenni valamit. Kúszik, mászik majd feláll...
Igen, újabb evolúciós mérföldkőhöz érkeztünk. Jéről mostanáig nem tudtam sok újat mondani, mert nem volt mit. Cuki volt, meg édes, meg zabálnivaló, aztán ennyi. Vagy fogta az ember, vagy lerakta valahova, és ott elvolt. De most! Már nem növényke vagy állatka, hanem két lábon álló ember. Kis segítséggel persze.
Mi lesz már?
Minden egyes fejlődési szakasz elérésének pontosan meghatározott ideje van. Valószínűleg csak azért, hogy az ember gyorsan és könnyen a lehető legmélyebben átadhassa magát aggodalmainak. Jé is nehezen szánta el magát arra, hogy megforduljon, de szerencsére azért a megszabott csak összejött. Persze van egy kritikus határ, amikor tényleg lehet aggódni, és akkor kell is tenni valamit. Mi még időben voltunk, de azért elkezdtük finoman tornáztatni meg ösztökélni. Jókat rötyögött, hagyta magát, de nem nagyon tett a dologért semmit. Egyrészt kicsit féltünk, másrészt meg egy kicsit örültünk, hátha egy kicsit lassabb, nyugodtabb lesz mint Eff.
Állás, megállás nélkül
A megfordulás után jó darabig nem is nagyon csinált mást. Amikor már tudott ülni valamennyire, akkor időnként egy kicsit betettük az etetőszékbe, hogy szokja a helyzetet. Élvezte is, lóbálta a lábát. Néhány hete pedig komolyan beindult. Hihetetlen távolságokat tesz meg kúszva. Gondolom sokan ismerik ezt a videót. Hát pont ilyen. És nagyon fel akar állni. Kapaszkodik az ember kezébe, felhúzza magát, és röfögő hangokat hallatva egész sokáig áll. Sőt, a járókában majdnem képes egyedül is végrehajtani a mutatványt, ha pedig talpon van, akkor jó sokáig úgy is marad, és mivel a korlát teteje épp a szája magasságába esik, a rágóka funkcióját is betölti.
Nehéz ketrecben tartani
Az az igazság, hogy már nagyon utálom a nappali felét elfoglaló járókánkat, és hála az égnek úgy néz ki, nem is marad már sokáig. Á. gyakran sóhajtozik, hogy: jaj, mennyivel könnyebb volt Effel. És ez még igaz is. Majdnem másfél éves koráig be lehetett tenni, legalább reggel fél-egy órára, és addig Á. legalább nyugodtan fürödhetett vagy csinálhatott akármit. Hát Jé meg már most alig akar benne maradni. Nem csoda, mert Eff odakint ninja mozdulatokat végez és üvöltve rohangál. Ami elég vonzó programnak tűnhet 9 hónaposan. Így a leggyakrabban kivesszük, és Jé is beszáll a harcba, ha a kezét meg a lábait mi mozgatjuk.
További lépések
Jé életében a felálláson kívül is nagy változások vannak. Nincs több anyatej, csak reggel meg este kap tápszert cumiból, így hát eszik mindenfélét – bugyborékolva fröcsköli, mert erre is most jött rá, és jó mókának tartja. Ráadásul van egy foga, és jön a többi is. Emiatt éjszaka néha sírva ébred, pedig már átaludta az éjszakát mostanság. Ilyenkor kenegetjük a fogát, és az be is vált. Mi a borostyános megoldást nem próbáltuk, valószínűleg nem is fogjuk már, így fogalmam sincs, valóban van-e benne valami. És természetesen iszonyatosan folyik a nyála. Néhány gramm híján 9 kilós, így végre gyerekülésbe lehet ültetni a kocsiban, ami nagy megkönnyebbülés. Főleg így télen nem volt egyszerű beszenvedni a hordozóba. Szóval ez sok kis lépés egy kis embernek, de ... nekünk is.
