Dr. Vereczkey Attila meddőségi és endoszkópos specialista segítségével megtudhatjuk, hogy milyen vélt, vagy valós félelmekkel lépnek be a párok egy meddőségi központ kapuján. Emellett a szakember segítségével azt a kényes kérdést is körbejárjuk, hogy nem ellenérdekeltek-e ezek az intézmények abban, hogy minél előbb megfoganjon a baba, és milyen szempontokat érdemes figyelembe venni az intézmény kiválasztása során.
Az interjú első részében a szakember segítségével megtudhattuk, a meddőség orvosi értelemben betegség, a heti két-három alkalom rendszeres szexuális életnek számít, és egy év után mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni, ha természetes úton nem jön a baba. Most arra keressük a választ, hogy milyen szempontok alapján válasszunk meddőségi központot, ha elkerülhetetlenné válik.
Milyen állapotban érkezik az a páciens, aki meddőségi központhoz fordul?
Nálunk a legtöbb páciens 35 év körüli, évek óta próbálkozik azzal, hogy gyermeke születhessen, és sokszor már érzelmileg és anyagilag is teljesen kifacsarva érkezik hozzánk. Persze változó, hogy ki milyen állapotban lép be egy meddőségi központ kapuján, az viszont biztos, hogy senki sem örömmel a szívében érkezik, hanem egy olyan fájdalmas belátás után, amikor ráeszmél arra, hogy segítségre van szüksége ahhoz, hogy gyermeke szülessen. Azt hiszem teljesen érthető, hogy mindenki a párjával természetes úton tervezi a gyermekáldást, de előfordul, hogy bizonyos okokból ez nem adatik meg. Egy meddőségi központ feladata tehát az, hogy ebben a nehéz helyzetben segítsen, hogy a párok minél előbb egy egészséges gyermekkel távozhassanak.
A cél tehát az, hogy minél hamarabb megtörténjenek a beavatkozások? Mert sokan talán pont attól félnek, hogy felkerülnek egy futószalagra...
Ez sokszor összetettebb kérdés annál, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Azt gondolhatnánk, hogy minél előbb megkezdjük a kezelést, annál hamarabb összejön a gyermek. A modern szemlélet azonban már átgondoltabban áll ehhez a kérdéshez, ezért nagyobb hatékonysággal dolgozik. Külföldön már bevett gyakorlat, hogy a meddőségi központokban nagyon pontosan kivizsgálják a pácienseket a kezelések előtt, így célzottan azt a részt tudjuk kezelni, ahol a probléma van. Csak ezt követően kezdünk bele a mesterséges megtermékenyítési eljárásba, ha szükség van rá. Inkább tehát úgy válaszolnék a kérdésre, hogy a cél az, hogy minél előbb megkezdjük a kivizsgálásokat és a probléma felkutatását. Tegyük hozzá, hogy ha a munkánkat jól végezzük, akkor sokszor már nincs is szükség műtéti eljárásra, hanem a nő természetes úton is megfogan.
Tudna erre példát mondani?
Ha például eltávolítunk egy rossz helyen fekvő miómát, akkor szabad az út a természet számára. De az is gyakran előfordul, hogy egy nő rengeteget dolgozik a karrierje érdekében, és csak futtában eszik valamilyen felturbózott, ám alacsony tápértékű típusú ételt. Ilyenkor az is elképzelhető, hogy egész egyszerűen táplálkozási tanácsadás is segíthet a problémáján. Lehet, hogy idő közben arra is ráeszmél, hogy ilyen rohanó tempó mellett nem fér bele az idejébe egy gyermek, és pszichológus segítségével képes lesz átgondolni, hogy mi is az, amit valójában szeretne. Ha arra a következtetésre jut, hogy át kell értékelnie a fontossági sorrendet ahhoz, hogy gyermeke szülessen, akkor lehet, hogy máris csökken az életében a stressz, és egy dietetikus pedig segíthet kialakítani a szervezetében a megfelelő egyensúlyt, ami kihat a hormonrendszerre is. Így akár mesterséges megtermékenyítési eljárással, akár anélkül sokkal könnyebben fog megfoganni, mintha délután két tárgyalás között egy müzli szelettel a gyomrában ugrana be hozzánk.
Nem ellenérdekelt egy klinika abban, hogy a párok természetes úton megfoganjanak?
Rövid távon persze ellenérdekelt lenne, de ha egy klinika hosszú távon gondolkozik, akkor azt tartja fontosnak, hogy a páciensei a lehető legjobb ellátásban részesüljenek. Emellett mivel egyre később vállalnak a nők gyereket, ezért különösen fontos, hogy a lehető legjobb esélyekkel induljanak egy mesterséges megtermékenyítési procedúrának, hiszen ahogy azt már a múltkor említettem, néha egy év is döntő lehet. Emellett azt se felejtsük el, hogy Magyarországon hozzávetőlegesen 150.000 pár küzd fogamzási problémákkal, ezért meddőségi központokra mindenképpen szükség lesz. Ha nagy hatékonysággal dolgozunk, akkor többen fognak hozzánk fordulni, és jobb tapasztalatokkal fognak távozni, ez ilyen egyszerű. Sőt, lehet, hogy a páciensek még jobban is örülnek, ha nem kell műtétnek alávetniük magukat, hanem kiderül, hogy ha változtatnak valamin az életükben, akkor gond nélkül megfoganhatnak, mert ehhez minden más tényező adott. Ehhez azonban a meddőség hátterének gondos feltérképezése szükséges, és az, hogy a páciensek megbízzanak bennünk, és elfogadják a javaslatainkat.
Mennyire van türelmük várni a pároknak arra, hogy kivárják, hogy a lehető legfelkészültebben kezdjék el a mesterséges megtermékenyítési procedúrát?
Magyarországon még az az általános, hogy sürgetik a beavatkozásokat. A mi feladatunk, hogy felvázoljuk számukra az alternatívákat. Ha például az adott egészségi állapotban egy párnak mindössze nagyjából 10% sikere van a megfoganásra, viszont életmódbeli váltásokkal ez az arány feltornázható akár 60%-ra is, akkor lehet, hogy megéri türelemmel lenni néhány hónapig. De persze minél idősebb a szervezet, annál kevesebb az időnk is, így ilyenkor sokszor érdemes bevállalni a 10%-ot is, és közben folyamatosan eljárni a megfelelő szakemberhez. Rengeteg múlik egy meddőségi központon, hiszen ami ott történik a páciensekkel, az vagy így, vagy úgy, de hatással lesz az egész életükre.Érdemes tehát nagyon alaposan átgondolni, hogy kire esik a választásunk.
